Május 1 - Imádok enni

Valaki egyszer azt mondta, hogy Ázsiában enni,enni,enni kell.Amikor ezt hallottam, hevesen vitáztam a kijelentéssel, az én álláspontom ugyanis a menni,menni,menni volt. Hát most megértem azt is, hogy egyet kell értsek, azok az ízek,amelyek errefelé burjánzanak, színek és illatok, igen, Ázsia kezd nekem is elsősorban az ízek paradicsomává válni. Nem, még mindig nem pályázom semmiféle gastroblog címre, de itt az érkezés igenis a nap egy fő eleme. Másrészről pedig a számomra is igen favorizált ételt, az szumátrai Rendangot választották idén a világ legkedveltebb ételének a CNN szavazói. Ezen egyáltalán nem csodálkozom, véleményem szerint bárki megkóstolja, függője lesz egy életre.
http://www.cnngo.com/explorations/eat/readers-choice-worlds-50-most-delicious-foods-012321?page=0,2
Érdekességképpen a listán szereplő ételek túlnyomó többsége igenis a keleti kontinensről származik.
A Rendang amúgy a nyugat-szumátrai Padang városából származik, de jellegzetes elkészítési módját (ami kb 3 órát vesz igénybe) szívesen gyakorolja bármelyik nép az országon belül. Ez az étel eredetileg marhából készül, de hasonlóan a mi pörköltünkhöz ( jellegét tekintve, szerintem ez a két étel mondjuk unokatestvéri viszonyban állhat - bár nem tusom, mióta keresünk családi rokonságot ételek között) szinte a legtöbb húsfajtával elkészíthető.Érdekességet kedvelőknek ez alapján elkészíthető a jó kis marha rendang vacsorára. Ne felejtsétek, tálalás szigorúan fehér rizzsel: http://rasamalaysia.com/beef-rendang-recipe-rendang-daging/2/
(A listán szerepel még a pármai sonka, igen,az az ételfajta,amiért itt a tartományban hozzám hasonló fehér majmócák öltek már - vaddisznót. Ugyanis egyik boltban sem kapható sertéstermék...)
Ha már az ételeket említjük ma ismételten bevásárló körutat tartottunk,mondjuk egy olyan mértékűt,amit az emberek otthon tartanak,amikor 3 napig zárva van a Tesco, vagyis a harmadik világháború éléstárát is ma töltöttük fel.Az egy utcás sziget fővárosában nincs olyan bolt,ahol ne jártunk volna az én Mamimmal. persze nem hibáztatom, 1 órás gyalogszer lenne megjárni a várost,így ténylegesen sokkal egyszerűbb mindent egyszerre megvásárolni...Sikeült jól telepakolni az oldalkocsis motort,vagyis a becakunkat.
Viszont ennek a rohamnak köszönhető az is, hogy ráleltem életem legfinomabb gyümölcsére:sikerült olyan mangót találnom, amely egyszerre édes és savanykás, és nem tudom, létezik-e egyáltalán ilyen, de ez pontosan az én ízvilágom. Ami még jobban lelkesít,hogy éppen most kezdődik a mangó szezon, vagyis a következő egy hónapot még végigmajszolhatom.
A maratoni vásárlás után kiutaltam magamnak egy kis pihenőt a gyerekekkel az öbölben,vagyis én pihentem, ők pedig tintahalat kerestek (helyi néven "cumi" ). Annak ellenére,hogy egyátalán nem bonyolult módszert alkalmaznak,elég sikeres horgászatot lehet véghezvinni. Arról nem is beszélve, hogy ha az ember nem bánja, eleinte igenis vicces,ahogy cumi barátunk ijedtében mindent körbefröcsköl tintával.
Jut eszembe, errefelé a tinta szó ugyanúgy tinta,mint minálunk,és fizikailag ugyanolyan nehéz kimosni,mint bárhol máshol a világon.
Biztos a második ( vagy inkább sokadik gyerekkoromat élem),de rendkívül érdekes, ahogy a tintahal bőrében a szín még a kifogás után is változik. És itt megint egy mellékes történet, egyszer nekem járt az a megtisztelő feladat, hogy a frissen fogott tintahalat megpucolhattam,és felkarikázhattam. A megpucolás fázisában,amikor megszabadítottam volna a belső dolgoktól egy egész hibátlanul lenyelt halacskát húztam ki barátunkból...mindenféle nyálkában tocsogva ( valami C kategóriás horrorfilmbe illő jelenethez hasonlítanám az eseményt..).

Ezután a falu Brinkmann professzoraként átmentem a szomszéd házba,hogy felmérjem a kisfiú állapotát, aki sokkal jobban van az anti-antibiotikum kúra óta, még a láza is lement, gyengécske szegény, viszont mosolyog és újra kezd virgonckodni. Azért ilyenkor nagyon hálás vagyok, hogy lehetőségem volna tanulni gyerekként, és úgy érzem ebből most valamit visszaadhatok.
És önző módon , de az igazsághoz hozzá tartozik,hogy megemlítsem, nagyon nagyon jól esik az érzés,hogy segíthettem, hogy segíthetek.