2012. május 5., szombat

Május 4 -Jalan ke Batu Daun ( Egy séta a helyi öböl felett)

Mi ez itt, kérem? Visszajött az esős monszun? Ugyebár errefelé két évszak létezik csupán, a száraz és a nedves évszak  - elnevezés szerint azonban a tengeráramlatok irányáról nevezik el őket ( keleti és nyugati). Október végétől áprilisig van musim timur (keleti évszak), vagyis,ahogy mi hívjuk, a fent nem említett hónapok pedig a musim barat ( nyugati évszak) a száraz monszunt képezik.A Wikipédia okosítása szerint: "A monszun kialakulását a kontinensek és az óceánok eltérő hőmérséklete határozza meg. Hasonlít a tengerparti szélhez, csak sokkal nagyobb területen fejti ki hatását. Nyáron a tenger felől a szárazföld felé fúj, csapadékot hoz. Télen pedig a kontinens felől a tenger felé fúj, és ez száraz szél. A monszun szó az arab mausin-ból származik, ami évszakot jelent."(Forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Monszun ) Én csodaszép óceáni barnaságot vagyok hívatott összeszedni az elkövetkezendő pár hétben,olyat, hogy mindenki kérdezzen,így mindenkinek mesélhessek...de hát így? Maximum a kiázott ujjaim fognak mesélni helyettem,hogy mosónő voltam az esős évszakban. Tehát, meleg van ,és szakad az eső - erre ébredek fel. Ez buzdít arra, hogy "lenyomom" a kötelező pár napi házimunka aerobicot. Tudjátok, ez az a folyamat, amit egyszer-kétszer az ember kalandból persze végigcsinál. De folyamatosan majdnem napi rendszerességgel? Minden minden elismeréseim déd-és nagymamáinké, illetve az összes falubeli hölgyé az egész világon.Nincs az az irodai munka, csillagok felé ívelő karrier,ami a másokról történő íly ( sőt..még mélyebb) gondolkodást überelni tudja. Ha úgy gondoljátok a mamika a buszon túl erőszakos, otthon próbáljatok hideg vizzel , kézzel nadrágot mosni.Csak egyet, elég az! Utána énekelve adja át mindenki a helyet az idősebbeknek a tömegközlekedési eszközökön, mert egy bizonyos kor felett már tényleg az emberek letettek az asztalra. Nem diplomát: ételt. Két kézzel, szívből.
A vödör a ruhák áztatására,
a medence pedig a fürdővíz
tárolására szolgál

Reggeli fürdőm alatt azon elmélkedem ( ha lehetőség van rá, kerülöm a GONDolkodni szót,ugyebár..), hogy az ember mennyit képes és/vagy tud lealkudni a komfortzónájából.Körbenézek a fürdőben ( ami a helyi emberek viszonylatában tiszta...felszerelt...hiszen fedett) és ezzel párhuzamos módon eszembe jut az otthoni fürdőszobánk. A hideg víz felébreszt, persze lehetőségem sem lenne másra. A fürdés ugyanis "bak mandi", vagyis egy tárolóból egy kis vödörrel magunkra locsolgatott vizet jelenti. ( a már említett csatornázott víz hiányban a WC "lehúzása" ugyanezen technológián alapszik...)
A csempét, és a falakat a földrengések, a páratartalom rövid időn belül kikezdi. Az építkezés ellenségei ugyanis pont ezek. az állandó földmozgások, a sós levegő és a termeszek,akik átlagosan 4 év alatt rágnak használhatatlanná egy építkezésre használt fát. Vagyis kb. minden 4. évben az összes faléc cserére kerül az itteni házakban. ha már a fürdést említettem célszerű azt is hozzátenni, ugyebár, jellemezve azt az emberi tulajdonságot, hogy pont az nem jó sosem, ami van, minden tusfürdő, szappan,testápoló..és miegymás vagy fehérítőkrémmel, vagy magas faktorszámú napvédőkrémmel rendelkezik ( még az éjjeli krémek is - ne kérdezd miért!). Hiszen mi csokibarnaságra törekeszünk, míg csokoládé barátaink a fehérségre.

Mamikánk ma átszeli az óceánt, hogy Banda Acehben töltse a hétváégét, így én lettem a falu bébsztter a hétvégére - na,nem mintha bánnám. Az eső alatt egy halmon mindenki valami koreai sorozatot néz, én meg annyi ebédet csinálok, mint a sarki menza. Mai menü. mie goreng , vagyis sült rizs- megjegyzem a CNN internetes követői szerint ez az étel is a világ legfinomabbjai között van. A már megfőtt fehér rizst kell összesütni zöldségekkel, szójaolajjal, erős szósszal, chillivel. Helyi felfogás szerint, amíg nem ettek rizst, addig olyna,mintha nem is ettek volna egyátalán ( ezt a szabályt talán a helyi mie , vagyis tészta tudja megtörni ). Mi több, az acehi nyelvben az étkezni kifejezést eleve úgy lehetne fordítani,hogy "rizst enni" : (pajoh buh). Nincs olyan, hogy csupán "enni" , a szótári alakot (mármint,ha lenne ilyen) eleve úgy lehetne tükörfordítani ,hogy rizst enni. Milyen szépen is közvetíti a nyelv a kultúrát:)
A rizs pedig pont az ellenkező tulajdonságokkal rendelkezik, mint a Magyarországon közkedvelt Uncle Ben's barátunké, elsősorban, hogy hatványokkal olcsóbb,  és ragadós. Ennek a fő funkciójapedig az,hogy a legtöbb ázsiai kultúrában, úgy itt is, szívesen eszik  a rizst puszta kézzel. Kicsi gombóccá gyúrják a rizst és a húst vagy bármit,amit mellé esznek, leggyakrabb esetben sült kókuszhéjon sült halat, sambal szósszal. A kézzel evésnek egy szabálya van:ételt (vagy bármit,amit másnak adunk) ILLETLENSÉG megfogni a bal kézzel  - mivel az a tisztátalan kéz ( később, hogy miért).

A délután folyamán ismételten hatalmas sétát teszünk, ami szerintem mindenkinek jót tesz. Mint kiderül, a helyi ember egy dologtól tart nagyon - és az nem Allah - hanem a szellemek világa. Nincs olyan ember, akinek ne lenne közeli ismerőse,aki ne találkozott volna szellemmel. Ha meg akarom racionalizálni a dolgot ( márpedig, miért ne tenném) ennek gyökere onnan eredhet,hogy az iszlám terjedése erőszakkal történt, Vagyis, a helyi animisztikus vallásokat gyakorló falusi emberre is ráerőltették. A Shariah törvénynek köszönhetően pedig a felszínen mindenki az iszlám vallást gyakorolja ( nem ,mintha lenne más választása az átlag embernek), de a hitvilág, vagyis a mindennapokat meghatározó félelem és magatartás még mindig a szellemvilágból táplálkozik. mivel az ég még mindig borús kicsit, kevesebben is vannak kinn az utcákon, így Dewi említi meg,hogy azért még világosban érjünk vissza,mert amerre elindultunk dombtetőre, ott szellem tanyázik. Próbálom elviccelni a dolgot, hogy az általuk szellemnek vélt jelenség, lehet, hogy csak egy hozzám hasonló fehér ember...de egyáltalán nem tartja viccesnek. Mindenesetre ráveszem, hgy sétáljunk fel mindenféleképpen a dombra, a "Batu Daun" (Kő levél)-ként ismert öböl fölé. Még ilyenkor is gyönyörű a kilátás, ez a hely több szempontból is kedves nekem: elsősorban, mert itt fogtam októberben életem első nagyobb halacskáját, egy barracudát. Megtudom, hogy a hely még arról is híres, hogy pár évvel ezelőtt egy helikopter itt zuhant az öbölbe,és a roncsot nem sikerült akkor a felszínre hozni ( ha jól értettem,egy tengeri árokban van azóta is). Ezen felül, a lidérchistóriáknak táptalajt adva kiderül, hogy nem isolyan régen egy kisgyerek itt fulladt vízbe. Nos, akkor kell még valami? Tény,ami tény, szellemmel ma nem találkozunk. Maradjunk annyiban, hogy a hely jelenleg a helyi horgászok és halászok közkedvelt területe, hiszen már a  parthoz közel is viszonylag közel lehet vitorláshalat vagy bármilyen más nagyobb halacskát kifogni....Ezt a tényt viszont tanúsíthatom:)
Sétánk során megállunk egy ház előtt,ami igenis nagy mértékben szimbolizálja a helyiek egyik radikális politikai pártját, a független Acehért küzdő "Partai Aceht". A választások nem is olyan régen zajlottak le, mielőtt rengeteg házat festettek a régió lobogójának megfelelő színűre.A falu embere, ha politizál ezt az irányvonalat követi, nem akarnak több Shariah törvényt, és Jakartáról pedig tudomást sem akarnak venni.


Szintén elhaladunk egy kisebb helyi iszlám temető mellett,amelynek az az érdekessége, hogy azon felül, hogy 1 napon belül el kell temetni a halottat, minden sír fejjel Mekka felé mutat ( Kiblat). Másik kritérium még, hogy a halottat úgy kell a sírba helyezni,hogy a hátán feküdjön, kezei a hasán összekulcsolva, több varratlan sarongba (lepel)  bugyolálva. Hitviláguk szerint minden hívő muszlim ember a Mennyországba kerül. A helyi érdekesség, hogy az indonéz emberek nagyon kis része tanul arabul, az iskolákban folyó arab oktatás is főként arra irányul hogyan "énekeljék" a Koránban (al Qu'ran) rögzített verseket. Mivel a könyvüket fordításokból, de még többen itt a szigeten a helyi imám tanításaiból ismerik, így néha ellentétes megfogalmazásokba is ütközünk, ha konkrét kérdéseink vannak, példának okáért milyen ételek számítanak tiltottnak (haram) -

A civetmacska - Banda Acehben a külvárosban is megtalálható,éjszakai állat







Vannak olyan részei Indonéziának,ahol a luwak kávé fogyasztása tiltott a muszlim kávérajongóknak, de olyat is ismerek, aki fennhangon hirdeti, hogy igenis megengedett egy jó kis cicakaki kávé szürcsölgetés. ( A Luwak kávéról, vagyis a világ egyik legdrágább kávéjáról itt olvashattok bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6z%C3%B6ns%C3%A9ges_p%C3%A1lmasodr%C3%B3
Amúgy errefelé "fehér kávénak" is hívják,mivel nem teszi tönkre a gyomrot, sőt jótékony hatással van a belső szervekre a kifinomult ízvilága mellett -amennyiben ez itt a reklám helye)


Majdnem teljesen sötét van,mire hazaérkezünk, a hold pedig így, felhőkön keresztül is hihetetlen fényt ver vissza.Csodálatos színekben pompázik az éjszaka. Olvastam az interneten, hogy szombaton szuperhold lesz, én kicsit tartok tőle,hogy a felhők miatt nem fogjuk látni..de ezek a színek,és fények előre kárpótolnak minket. Biztos vagyok benne,hogy ma este és szombat este rengeteg halász próbál szerencsét a tengeren, hiszen mindenféle legendák szólnak arról, ilyenkor milyen szerencsés fogások vannak!






















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése