A filmet pár héttel a megérkezésem után kezdték el forgatni 2010-ben, így vicces volt újra látni a youtube-n.
( és a legjobb mellékszereplőnek járó díj birtokosa 2:20' körül jelenik meg a vásznon...)
Vagyis Visit Banda Aceh.
A mai nap ezzel telik,korán kelés, hogy elérjük a reggel 8 órás kompot.Két komp indul ebben az időben egy gyorsabb ( 45 perc alatt ér a kb 48 km-re fekvő Banda Acebe), illetve egy lassú komp ( kb. 90 perc alatt ér át a szemközti öbölbe).A mi döntésük a lassúra esik gazdasági okokból, hiszen úgy döntöttem, hogy magammal viszem Dewit, hiszen még nem is volt ott!!
Talán egyébként is jobb választás volt ez így,mert elég nagyok a hullámok,és ezt a hatalmas vas monstrumot is azért eléggé himbálóztatja a víz. Sajnos,delfineket nem látunk, halászhajót is keveset.És egyszer csak nagyon furcsa érzés tör rám: már csak 4-szer szelem át ezt az öblöt, és utána nem viccelődik rajtam tovább a "matróz sereg" hogy mennyire beszélem vagy nem acehi nyelvet, vagy kérek hideg vizet az előre összekevert kávémhoz a kis STB poharamba,amit pont erre a célra vettem, a kompozásra.Nincs,nem lesz..kész.Habár még ott ültem a helyi emberek között, mégis már elkezdtem az egészet egy fájó ürességnek megélni, de éltemben először nem hagytam, hogy ez az érzés maga alá gyűrjön.Itt létem minden hátralévő percét meg akarom élni,már az sem zavar,hogy egy hajón nincs kijelölt dohányzóhely..mindenki ott gyújt rá,ahol szeretne, így biztos,hogy a passzív dohányzás okozta tüdőrák lesz a végzetem. De nem számít..elvileg egy szórakozó helyen is szembesült egy kisebb füstfallal az ember- én meg itt vagyok a világ egyik legcsodálatosabb tengerén...
Azért nem teljesen móka célból tartunk egy kis nagyvárosi kiruccanást, minden hónapban jelenésem van a tartományi fővárosban a vízumom meghosszabbíttatásáért. Ugyan a szigeten is elvégezhetném, de a turisták miatt elég magas fokon űzik a szigeten a korrupció művészetét,így már megszoktam, hogy meg is hajókáztatom az útlevelemet. Szociális-kulturális vízumom van,ami 60 napra áll rendelkezésemre, majd ezen az időtartamon felül még négyszer hosszabbíthatok 30 napra..de mindig van benne persze némi kis izgalom, csak hogy el ne hízzak. A fogyókúra kör kiegészítő része az a millió papír kitöltése és fénymásolás,ami mindezzel jár - hozzátenném,2 éve,minden hónapban ugyanazokról a papírokról beszélünk..kérdem én, tényleg nem lehetne mindezt megspórolni egy idő után? Ha 100 évig maradnék,ezt akkor is biztos ez a hosszútávú megoldás? Mert akkor már tuti,hogy az én lelkemen száradna egy egész őserdő eltűnése...
A környezetvédelemről jut eszembe: Szumátrának,mint minden harmadik világbeli országnak égető problémája a szemetelés. Szó szerint,hiszen,minden feleslegesnek ítélt hulladékot elégetnek. Az újrahasznosítás addig terjed, hogy a fémhulladékot összegyűjtik,és eladják a helyi MÉHnek, de az összes többi szemetet elégetik, lehet szó üvegről,gumiról,műanyagról,bármiről. A legnagyobb természetesen a plasztikkal van, zacskók, tárolók. Körülbelül 10 évvel ezelőttig minden csomagolás alapja a banánlevél volt, ezzel ugyebár sok probléma nem akadt, ha eldobásra is került.Az eldobás és a banánlevél megmaradt, a külső borítás azonban zacskó lett, hogy még hosszabb távú legyen a dolog..és környezetszennyezőbb.Sajnos. És mivel szegény társadalomról beszélünk, így rengeteg mindent vesznek az emberek kisebb kiszerelésben: egyszer használatos "sachet" sampon, öblítő, kávé...mindez természetesen egyedi csomagolásban ..aminek a vége szeméthegy lesz.ismételten:sajnos.
(bár az tény,hogy a sziget és Aceh még mindig tisztább ,mint Vietnám, vagy más fejlődő országok. De akkoris..) Az is természetes,hgy a hajókról,kompokról MINDEN szemetet a tengerbe dobálnak..nekem meg a szívem szakad meg ( nem,nem vagyok egy hisztérikai,hogy mindenen sírva fakadok, és van annyi öntudatom,hogy pozitív személyiségnek tartom magam..de igenis vannak dolgok,amelyek szószerint fájnak - és az értelmetlen szemetelés ilyen. Hallottam egy szigetről,műanyag sziget a neve (Great pacific Garbage Patch), tengeráramlatok találkozásánál helyezkedik el.Először azt hittem,mindez mese, majd rákerestem az interneten, nagy tanulság, nem az: http://en.wikipedia.org/wiki/Great_Pacific_Garbage_Patch )
Nehéz nem megemlíteni Banda Aceh kapcsán a tsunami tényét, hiszen ez az esemény megváltoztatta a tartomány teljes mentalítását. A szökőárat megelőzve több,mint 30 éven át tartó belső viszály uralkodott a térségben, hiszen mindenáron el akartak szakadni Javától, és Indonéziától, a függetlenségükért harcoltak. A területnek megvan a saját kultúrája,nyelve, identitása, amely nem minden esetben egyezik meg az indonéz egységgel. A konfliktus alatt turisták látogatása nem volt ajánlott, sőt egyes területekre kifejezetten tiltott volt, és ennek a cunami kapcsán kialakított békeszerződés vetett véget. Mind a mai napig sokan állítják, hogy igen szomorú több száz ember elveszítése egyetlen óra alatt ( kétszázezer megtalált holttest után hivatalosan már nem számlálták a halottakat, rengetegen tűntek el..), de a helyi felfogás szerint ennyi ember eltűnt és meghalt volna,ha a konfliktus folytatódik, így legalább nem kell félelemben élniük, este is kimehetnek az utcára...stb. A békeszerződés része azonban a Shariah törvény is,aminek értelmében nemcsak a nemzeti törvénykezés, hanem csupán ebben a tartományban az iszlám vallási törvénykezés is érvényes - vagyis ugyanúgy büntethetőek azok,akik a Szent Könyvükben lefektetett szabályok tesznek.
(Az ország másik végében fekvő Timor sikeresebben küzdött a függetlenségért, ők hivatalosan mára külön, független országot alkotnak, elképesztő szegénységben, hiszen ez a függetlenség, anyagi függetlenséget is jelent, és a gazdaságuk kevés az öneltartáshoz. A konfliktus végén ezért fektetett Jakarta nagyobb erőt Aceh megtartásához, hiszen,amennyiben aceh is kivívja az önállósodást, úgy valószínűleg egy dominólánc indul el a különböző népcsoportok autonómvágyát tekintve.Hogy aceh el tudná-e magát tartani, egy nagy rejtély marad, hiszen természeti kincsekben igen gazdag a hely, viszont nem biztos, hogy lenne megfelelő képesség ezek felhasználására..de ez csupán egy személyes vélemény..)
Ennek következtében nincsenek pubok, de még egy mozi sem. Filmekhez a lassú internet hiányában úgy jutunk, hogy itt teljesen legálisan lehet másolt DVD-t venni, olcsóbban ráadásul, mintha üres lemezt vásárolnánk. Sőt, mi több,teljesen eredeti csomagolású DVD lemez vásárlására nincs is lehetőg,... éljen a kalóz társadalom :)
Ennek fényében kezdem valamelyest megérteni a gondolkodásukat, hozzám állásukat, hiszen a fehér ember, mint jelenség a régióban csupán 7 és fél éve van jelen, és az első benyomás ugyebár a tsunamit követő első 5 évben a békefenttartók és a segélyszervezetek voltak..ezeket váltják fel a turisták. Itt nem nőttek fel gyerekek fényes,csillogó hoteleket látva, vagy angolul beszélő filmeken. Szerintem ezt sosem szabad elfelejteni, amikor az első nyitott mosoly után szkeptikus arcokat látunk, vagy amikor az idősebb emberek igenis próbálják rám erőltetni a fejsál használatát - még 2 év után is.Ez esett meg ma is,amikor egy "oldalkocsis motoros sofőr" (becak) konferenciát vettem részt,itt próbáltak egy szemináriumon keresztül ismereteket nyújtani a sofőröknek, hogyan lehet a nyugati emberrel kapcsolatot létesíteni,mint illik,és mit nem illik kérdezni, illetve néhány alap angol mondatot. Kifejezetten érdekesnek - sőt néhol viccesnek találtam, hogy a szeminárium után,amikor lehetőségük volt az embereknek kérdezni, inkább rólam,semhogy a témával kapcsolatban kérdezgettek...Ismét egy szösszenet: Velük az április 11-i 8,6-os erősségű földrengés alatt ismerkedtem meg,amikor az induló kompomra vártam, hirtelen megindult a föld. Egyszer csak a képen látható úriember megragadta a karomat, és szó szerint kihúzott egy nyílt területre..én ekkora pánikot még sosem láttam. Az első gondolatom az volt, hogy csupán nagyon szédülök, de láttam a síró, rohanó ember tömeget, és mindenki a földrengés szót (GEMPA) kiabálta. Ennyire él még mindenkiben a 7 évvel ezelőtti emlék. A földrengés erőssége közel megyegyezett az akkorival, de jelen esetben csupán pár cm-es vízemelkedés volt tapasztalható. A banda acehi kikötő kerületét a mai napig "Ground zeronak" is hívják,mivel ezt a területet úgy átmosta a víz és a hordalék,hogy semmi, de tényleg semmi nem maradt közel,s távol.Ugyan áprilisban a katasztrófa elmaradt, de pár sofőrön keresztül megtapasztaltam, hogy mennyire segítőkészek az emberek , ezáltal bármikor , bármilyen kérésüknek próbálok eleget tenni, még az ilyen találkozóknak is.Mindenesetre én teljesen nyitott szívvel állok, és nem sajnálok az időmből egy percet sem, amelynek van lehetősége a jövőre nézve bármilyen változtatást eredményezni. Ugyebár egy fecske nem csinál nyarat, de az első fecske rajnak is meg kell izzadnia..de én hiszem ,hogy minden befektetett energia idővel nyitottságot hoz.
Visszatérve a szökőáras mementómhoz Dewit megleptem egy túrához a helyi egyik legnagyobb látványossághoz, vagyis egy a helyi áramszolgáltató tulajdonában lévő hatalmas fémhajóhoz,amit anno a szökőár mosott a partra. Részemről ez volt a legnagyobb szemléltetése a természet erejének, ugyanis ezt a hajót éveken keresztül próbálták utána felemelni..siker nélkül.A hajó a nyílt vízen volt, és a parton keresztül is 5 km-t mosta a víz.
Azért engedjétek meg,hogy megemlítsem,mennyire szerencsés vagyok, hogy megjegyezzem nektek, kaptam én itt dengue lázat, vfertőzést, tífuszt, átéltem erős földrengést, nagy vihart, süllyedő hajót..mégis mindezekről ma úgy tudok írni, hgy semmi bajom nem lett, és mindez csak formált napról napra. Ha végiggondolom, hogy 2 év leforgása alatt hány katasztrófa helyzetem volt ( ennek számát tekintve a környékbeliek is nevetnek,hogy luar biasa, vagyis hihetetlen, mégis az is az, hogy semmi, de szó szerint, mindenféle következmény nélkül élem túl ezeket az eseményeket. Higgyétek el, otthon igenis szerencsések vagyunk megfelelő orvosi környezet, higiénikus megoldások, természeti szempontból pedig igenis védett helyen vagyunk. Kérlek, gondolkodjunk el egy percre, és legyünk mindezért hálásak.. hiszen ezt vehetjük természetesnek, mégis hihetetlen nagy áldás tud lenni,amikor az ember ennek hiányát érzékeli!
Hazamenetel előtt meglátogatjuk Mami két kicsi unokáját, Cacát és Kekét, a tündéri lányokat. Csodálatos környezet, a helyhez képest kiemelkedő oktatás, kivételes anyagi környezet...és ők azok,akik megsínylik, hogy a pénz itt is tudja rossz irányba formálni az embert. Édesapa ugyanis azok közé a rendőrök közé tartozik, akik inkább felelősek a kábítószer terjesztésért a régióban, nem pedig annak visszaszorításáért. Azt már meg sem kell említeni, hogy ő is az élvezők közé tartozik,aminek következtében a lányok regényeket tudnának írni a családon belüli értelmetlen erőszakról. Az iskolájuk két legjobb tanulójáról beszélünk, kívülről azt hihetnénk, olyan lehetőségek közé születtek,amiről a többiek álmodni sem mernek, mégis szó szerin túlélik a mindennapokat. Sajnos, az eset nem egyedi, és, mint említettem a törvény bünteti( büntetné) az ilyen eseteket...de mi a kilátás, ha apuka lenne a törvény végrehajtója önmaga?
Igen, újabb érzelmi hullámvasút.így felkavarva indulunk 4 órakot hazafelé, vissza Pulau Wehre, a szigetre,ami így néz ki a fent említett áramszolgáltató hajó tetejéről.
Ott a rendezői jobb oldalon található az én kicsi szobám,ahonnan már ezeket a sorokat írom nektek..és átgondolom, tényleg milyen szerencsés ember vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése