Május 16 - És a románc kibontakozik

Még most is mosolyra gördül a szám, ha eszembe jut, hány méter raffiát vettünk az elmúlt közel egy évben,vagyis olyan műanyagot,amiből például a nejlontáskákat készítik. Ebből hat métert adnak 1000 Indonéz rúpiáért, vagyis durván 50 Ft-ért. És ugyebár úgy illik,ha már bulut készítünk nagy üzemben, akkor már minden színből veszünk...csakhogy minél több féle szoknyákat tudjunk készíteni a horgászexpedícióinkhoz.
Kíváncsi lennék így utólag is, vajon ebből a mennyiségből hányszor jutottunk volna el a Holdig és vissza?! Természetesen megvan,hogy a keresettebb csalihalakhoz, vagy a drágább szardellákhoz milyen szetteket érdemes vagdosni, de a nagyobb halak esetében teljesen ízlés, és fantázia kérdése.
Pak Hasbi invitálása idején pl. narancsszezonomat éltem,ez annyit jelent,higy az összes bulum javarészt ( vagy teljesen) élénk narancs színből állt.Ezen szerintem egyszerűbb volt gyakorolni,mivel igen látható volt,minden egyes szálacska.Nos, egy meleg, ámde derült októberi délutánon mi hárman nekivágunk a tengernek, hogy elsajátítsuk a trolling (helyi nyelven "nonda" ) technikát. Ez abból áll, hogy a 120 Lbs szakítószilárdságú damilhoz egy (az én esetemben) 40 dekagram súlynak megfelelő rézhuzal van erősítve, majd ehhez 10 karhossz ("depa" - 1 depa kb másfél méter) ismételt horgászzsinor társul.Ennek a végén van a BULU és az alatt a horog, vagyis-egyből kettő. A bulu azt előzi meg,hogy a csalihal össze-vissza tekerje az egész felszerelést.
Az egyik horog a döglött csalihal fején van átakasztva, a másik pedig erre van ráerősítve,hogy a hal végében is legyen egy kampócska .A halászatot így a horgok jobbra-balra erősítgetése,halfelvágás(szigorúan a gerinc mentén)..vagyis mindenféle véres meló előzi meg.Leírva tudom,ez így elég bonyolultan hangzik, a valóságban ez inkább hentes-,és belsőséges munka - ugyanis egy ilyen hasfelmetszést követően van az úgy,hogy az ember  ölében landol némi halbelsőség.

De van az így!  Utunk a Batu Daun öbölbe visz, ahol tudjuk,öreg barátunk úgyis megtalálja a halakat,bárhol is legyenek azok,még ilyenkor is ,amikor lóg az eső kicsi lába! Az egész trollingtechnika tulajdonképpen abból áll,hogy aközben halászunk,miközben a hajó halad. A mi helyi kapitányunk a feszültséget azzal fokozza tovább, hogy a gázkaron nyugvó lábának ujja köré tekeri a zsinorját...Már a látvány is hajmeresztő.Természetesen mindezt azért,hogy gyújtson magának egy cigarettát. Amikor a miértjét tudakolom,mint kiderült az ember lábujja tudja legtovább elviselni a hirtelen erőhatást törés nélkül. Érdekes meglátás,én mindenesetre nem csinálnám utána muszájból se, jó ez így a kezemben..csak úgy csajosan. Hozzátenném, hogy az idő elteltével egyre több pink színű horgászcuccot kaptam,vagy csináltam. Egy idő után már amiből csak tehettem,mindig ezt a színt választottam,nem mintha hatalmas Barbie rajongó lennék,hanem sokkal láthatóbb a rengeteg felszerelés között,  úgyhogy esetleg másnak is szemet szúrhat, hogy igen,ezek mind mind lányos cuccok... ez itt a 21.század,és ,akár hiszik,akár nem, a hölgyeknek is van errefelé keresnivalójuk! Sokat vicceltünk vele, ha egyszer saját hajóm lesz,majd azt is rózsaszínben fog tündökölni, a neve pedig nem lesz más,mint:"Barbie-cuda". ( a jelen esetben ez a dolgo egyelőre várat magára...de ugyebár,ami késik az közeledik elven még az is lehet,hogy Barbie-cuda a volt Szőke Tisza helyén fog ragyogni! )

Visszatérve öböl-béli túránkhoz,mégcsak az első kört róttuk,amikor egy hatalmas rántást éreztem a horog végén,de olyan erőset,mintha valaki ténylegesen engem akart volna kifogni,és nem fordítva!

Idős tanárunk lelassítja a hajót,és elkezd nagy ívben körözni, hogy minél könnyebb legyen számomra a hal kihúzása...mert halról beszélünk...:)Ne felejtsük el, a rézhuzalnak is önmagában van egyfajta súlya,de elég furcsa,és érdekes dolog érezni a halat,amint néha a hajó irányába kezd úszni,néha felfelé,néha pedig igenis feladja nekem a leckét.Másfél-két perc harc után a vízfelszínen látom az ellenfelemet: egy barracudát!
Kihúzom,amennyire tudom,Brendan egy rúdra erősített horoggal átdöfi,így emeli be közénk az új társat...ugyanis enélkül még 30 percig is legalább eléldegélt volna a hajóban...és azok a fogak nyilván leszámoltak volna az én merészségemért - amire nem akartunk esélyt adni!Életem első ragadozóhala!!!A fiúk egyben viccesnek és megdöbbentőnek tartják,még az is elhangzik,feltétlen gyorsan tanulok.Pak Hasbi szerint komolyabban kellene vennem a halászatot,mert van hozzá érzékem.Ahogy hazaérünk,legszívesebben ezzel a mogorva arcú nyilascsukával aludnék. Mivel nem árt ténylegesen mielőbb az örök harcmezőre küldeni ezt a fajtát,az is megoldás,ha valaki egy bottal kezdi ütlegelni a fejét,viszont ehhez elég nagy kitartás kell, ugyanis olyan erős koponyája van barátunknak,mintha követ kopogtatnánk.Későbbi mérlegeléskor derül ki, 3 kilós Nagy Barrakudával áldott meg a sors engem azon a napon.


A következő túráról egy 9Kg-os kutyafogú tonhallal,és a múltkori fogás másfél kilós kistestvérével térek haza,majd egy héttel később ismételten egy barracuda akad a horgomra,ez már 6 Kg-ot nyom,és a közös ,víz alatti harcunkat tekintve is sokkal tapasztaltabb vagyok. Azonban még aznap látok a piacon konkrétan egy saját súlyommal megegyezőt pont ebből  a fajtából.Ledöbbentő,hogy mik úszkálnak alattunk,nem?Ugyanis az én rézhuzalom súlya,maximum 5-6 méterre képes lemeríteni a "pancingomat",vagyis ezek a halak,mind ilyen mélyen voltak csupán a vízfelszíntől,amikor támadni készültek! Sokan mondják a cápáktól kevéssé kell annyira tartani,mint egy barrakúdától,ezért ,csak a veszély elkerülése végett jó,ha nincsen rajtunk semmiféle csilli-villi fürdőruha,vagy aranylánc,ha éppen a vadászterületén pancsikolunk. Ugyanis,szokták mondani,ez támad mindenre,ami mozog és fénylik.Tehát,lehet,ezzel is érdemes kalkulálni,nemcsak az aktuális bikinidivattal,amikor fürdőszettet választunk egy trópusi nyaraláshoz,hogy mennyire vagyunk bátrak,és milyen messzire merészkedünk a parttól.
Bár hozzáteszem,a  legnagyobb "kúdám" a parttól alig 50 méterre akaszkodott a horgomra !

Elképzelni sem tudjátok,szerencsétlen Brendan hány vicc áldozatává vált, hogy a hajónkra azért kell nő,hogy valaki halat is fogjon...stb,ugyanis szerencsétlen férfiemberünk még sosem fogott egyedül nagy halat - persze ,nem mintha verseny lenne.Őszintén szólva szerintem jó kis csapat voltunk - már,ami azt illeti ő jól szerel hajót,és még jobban vezeti azt, én meg szolgáltatok némi húst hozzá.

Ne értsétek félre, dél-afrikai emberünk valószínűleg több halat fogott,mint én kezet, ugyanis van egy másik horgászmódszer, a bottomfishing, vagyis a tengerfenéken  történő pecázás.Ha megfelelő a szél és a tengeráramlat,ez az egyik legkikapcsolóbb,és békésebb módja  a vacsora keresésnek, ugyanis a motor áll, a hajó sodródik,így tényleg csak a tenger csobbanását és morajló hangját lehet hallani, illetve van idő körbe nézni, néha,megcsodálni a természetet.így lehet groupert , vagyis magyarul fűrészes sőgért fogni a legegyszerűbben ( ezek kisebb méretű,ámde eszméletlen finom étkek)
A legjobb érzés az egésben az, hogy mindkettőnk szülinapi partiját tekintve magunk fogtuk hozzá a főételt.

Amikor novemberben anyu,és a kisebb magyar kontingens megjelent, hogy elfoglaljon minket,legalább egy kis időre,pár nappal előtte kifejezetetten ezért indultunk a nagy kékség felé,hogy legyen elég husika az asztalon. Hatalmas szerencse ért minket, ugyanis egy nap leforgása alatt 4 kisebb,édes húsú spanyol makrélát is fogtunk,ami nemcsak az egyik legdrágább,de a legfinomabb hal is,amelyet be lehet szerezni. így volt rá mód, hogy a szerencsénket megfelezzük,és kettőt odaadtunk az akkori falunk két legrászorulóbb családjának ( egyikőjüknek hat gyerekük van , egy kereső szülővel, a másik család kenuját pedig összetörte a nedves monszun vad szele).Azért azokat a hálás arcokat látni már felért egy hatalmas ajándékkal, de nem tagadom,csodálatos érzés volt,amikor édesanyámék is abból a halból falatoztak,amit MI fogtunk...a  két kicsi kezünkkel.

A legviccesebb sztori 2011 év végén történt,amikor 2 "gazdag", Jakartában élő, ámde ausztrál fiúcska úgy döntött jönne velünk horgászni. Csak a horgászfelszerelésük valószínűleg többet kóstált,mint a mi hajónk. Hát úgy döntöttünk,menjünk ki két hajóval,és ténylegesen hasonlítsuk össze a nyugati és a helyi technikákat, érezzük egy kicsit jól magunkat - ha már úgyis itt az év vége. Pak Hasbi hajóján ment a kéz "ozzi" fiúcska hatalmas pecabotokkal felfegyverkezve,  Brendan és én , a magyar-dél-afrikai válogatott pedig a mi teptepünkön.
Mikor elértük a sziget(és egyben az ország) legészakibb csücskét,még egy kis esőhöz is szerencsénk volt.Ekkor vettük észre,hogy csupán egy csalihalunk van,az is legalább két napos, vagyis jól meg kell gondolni,mikor dobjuk a tengerbe, ugyanis nyilván nem sokat fog kibírni a haladó hajó és a hullámok között - nagy eséllyel percek alatt szét fog málni. Ahogy igyekeztünk a kitűzött cél felé,egyszercsak egy pillanatra kisütött a nap, és valahogy nagyon nagy inger fogott el, megkérdeztem hajóstársamat,felhasználhatom-e az addigra már félig rothadó halat,így bedobtam azt a vízbe...és csak imádkoztam,hogy itt a lehetőség....És hopp.Az érzés olyan volt,mintha maga Gulliver rántotta volna meg a karomat,ordítottam,hogy lassítsunk le,mert nem fogom bírni.Ez valami szörny lehet!Mellénk lassított a másik hajó is, hogy figyeljék,mit csinálok.Hozzáteszem,volt egy szabályunk Brendannal,vagyis,ha mindenáron horgászni szeretnék,akkor nem elég halat fognom,de nekem is behúznom,és beemelnem a hajóba.Ő maximum abban tud nekem segíteni,hogy ledöfjük, bár ezt inkább a közös és a hajó biztonságunk mondatta vele szerintem.Tehát, hosszú perceken keresztül egyátalán nem tudtam egy centit sem húzni a damilon,csak tartottam,és éreztem,valami nagyon küzd a másik végén.Ahogy az egy kicsit elkezdett fáradni, úgy tudtam milliméterről milliméterre,lassan feltekerni a horgászcuccomat.
Az egész harc eredménye egy 12Kg-os spanyol makréla lett (Narrow barred spanish mackerel),amit igen ritka a parthoz ilyen közel fogni,ugyanis ez már egy teljesen kifejlett példány,és nem rajban,hanem ebben a súlyban már egyedül kerít magának zsákmányt.így a nap végeredménye:drága pecabot vs. helyi technika :0:1 ide.

Ezek a történetek mind mit sem érnek Pulau Rondo nélkül. Február 14-én -most mondhatnám,hogy egy romantikus téli estén,de nem,hanem egy szülinapi bulin,amiről mindenáron meg akartunk lógni-kaptunk egy meghívást,hogy csatlakozzunk két hajóhoz 3 nap, két éjszakára Pulau Rondora. Ezek a szigetek az indiai-indonéz határon fekszenek a nyílt tengeren, a Malakka-szoros vizén,ahol a hatalmas konténer szállítók szelik át az óceánt. Itt található a világegyik leghíresebb nyílt vizi horgászterülete a pár kisebb szigetből,és egy fő szigetből álló Pulau Rondo.Mivel a terület katonai megfigyelés alatt áll,ezért kikötésre nincs ugyan engedély, de ,ameddig mindenki a hajója fedélzetén marad,a horgászás megengedett.A terület csupán két és fél óra "teptepelésre" fekszik tőlünk,úgyhogy miért ne vágjunk bele.Csodálatos hely tárul elénk,ahogy megérkezünk, sirályok,sasok, uralják a birtokot,ahol pár óránként kisebb rajban delfinek tűnnek föl,majd késő délután fél mázsás tonhalak ugrálnak. Természetileg hihetetlen környék.Sajnos az időjárás jelenleg alkalmatlan rá,hogy nagyobb halat fogjunk, de kisebb halból, grouperből több százat, és a múltkor már megismert bluefin trevallyból többet is fogunk. Az érdekes a területben az,hogy míg az egyik felét hatalmas hullámok verik, addig a másik oldal viszonylag nyugodt. Az este gyorsan ér minket, az összes környéken lévő hajó egy területre húzódik vissza vacsorázni,mi hozzákötjük a hajónkat Hasbiéhoz,és átmászunk hozzá vacsorázni,ami a legjobb humorban telik el. Szerintem az emberek vagyonokat fizetnének ezért az élményért,sehol semmi zaj,csak a csillagok és a hajók, friss hal,frissen főzött rizzsel. Kézzel eszünk,majd ezután milyen jól esik a frissen főzött forró kávé!
Ne higgyétek egy percre sem, hogy ezek után szundi következik....hiszen ott az éjszakai horgászás!Mindenki felgyújtja a neonzöld oldal lámpáját,ami mágnesként vonzza a kisebb,majd azok a nagyobb halakat!Kicsit Avataros érzésem van,ugyanis egy mesebeli világ tárul elém,ahogy a tengert nézem. A kedves férfiak miként a többi hajókból látnak,kicsit megmosolyognak,ugyanis teljesen a víz fölé görnyedve nézegetem a sokféle mesebeli lényt. Ennél a fénynél a repülő halak,vagy a tintahalak látványa James Cameron feledhetetlen animációi közé varázsol engem is. Még különlegesebb,amikor furcsa hangok kiséretében egy-egy hal,vagy tintahal,amint az az üldözője elől menekül beröpül a hajóba...Soha nem hinném el,hogy létezik ilyen...és mégis!
Hajnali három körül fáradok el,lassan már a kezemet sem érzem,úgyhogy próbálok aludni egy kicsit a hajó végében az ülőrészeket használom ágyamnak.A friss levegő és a himbálódzás pillanatok alatt álomba repít, így igen morcos vagyok,amikor hajnali 5-kor riadót fújunk,hiszen indul az újabb nap.Ismételt friss hal és forró kávé a reggeli,illetve a napfelkelte a tengeren.Korai ébredések jellemzik a kinti életet,ugyanis 11-dél felé kötelező pihenő jön...hiszen a tengeren nincs árnyék. Ahogy a nap ezernyi sugarával éget, a part közelében horgonyzunk le,és sátrat építünk kicsiny fedélzetünkre.Kíváncsiságból kiteszek két deci vizet a motorblokk tetejére, 2 óra múlva pedig forró levest készítek belőle.A pihenő végén részemről irány egy hatalmas úszás a tengerben,amire kiderül,mások azért nem teszik,mert tartanak a cápáktól.Szerintem ebben a hőmérsékletben vagy a cápák,vagy az élve megsülés között lehet választani.
Mintha igazi Fábry -rajongó lennék,ki kell térnem egy kényes témára,ami nem más mint a pisilés a tenger közepén.Nőként ugyebár ez egy igen intim helyzet,és mivel előttem még csak precedens sem volt rá,hogy a gyengébbik nem errefelé lődörögjön,ezért valamit nekem kell szabadalmaztatnom erre a témára.Eltörök egy kisebb bólyát,és ezt használom"biliként", majd ugyebár hatalmas mosdás-mosás következik.Elég csoda hogy huszonpár év távlatából még mindig milyen profiként oldom meg a helyzetet!
3 nap alatt ketten elfogyasztunk 10 halat, 2 doboz kekszet,egy zacskó édes cukrot, egy tasak rizst, 4 kisebb tasak tésztát,30 liter ivóvizet,20 liter benzint, 3 liter olajat, 10 sachet kávét, 8 Kalcium pezsgőtablettát,egy kisebb tasak babatörlőkendőt.
.....és hazafelé 2 kókuszt,amit egy másik hajóról kaptunk tészta fejében cserébe,és igen jó hasznot tett,amikor hazafelé menet elfogyott az ivóvizünk,és ugyan fél órás szerencsétlenkedésbe telt,hogy felnyissuk a diókat,ám végül a kókusztejjel sikerült csillapítani a szomjunkat.
Ezek a túrák számomra mindig a leghosszabb, de a legkalandosabb időszakok is egyben,ugyanis csak a tenger  létezik és mi.Akármi is történik,azt vagy ott helyben kell megoldani,vagy rangsorolni a problémákat,és néha vannak megoldatlan helyzetek is.Nagyon jó leckének bizonyult ez az elfogadásra. A második túránk alkalmával rendkívül pocsék időt fogtunk ki, a távolban még egy tornádót is láttunk éppen gerjedni!
Az eső egész út alatt zuhogott,és ugyebár,hacsak nincsen még egy hajó,ami hazafelé készülődik,egyedül nem fordulhatunk vissza. Ahogy megálltunk egy pillanatra,akkor vettük észre, hogy a csónakunkban egyre több víz van,illetve ehhez jön még ,hogy pár percenként a nagyobb hullámok szó szerint átmosnak minket. Az eső csillapodtával néztünk körbe:a motorblokk alatt van egy lék,illetve a hajó fenekénél, a kipufogó mellett végig van repedve a fa szerkezet. Magyarul,akárhogy is nézem,süllyedünk.Ezzel addig nincsen baj,ameddig haladunk a hajóval,ugyanis egy elszívócső van bevezetve a belső térbe,ami a vákuumot képez,így a felesleges belső medencéket képes kiüríteni.De ahogy jön az este,már mi sem tudunk haladni,le kell horgonyoznunk,ugyanis a rengeteg kisebb szikla miatt nem biztonságos jobbra-balra kötözni (ne felejtsük el az ár-apályt,illetve azt,hogy nincsen közvilágítás...ezért sosem tudtuk megfigyelni,hogy este milyen közel lehet a kövekhez merészkedni anélkül, hogy összetörnénk magunkat).Még félhomályban próbálunk egy széttépett póló és egy szög segítségével kitölteni a réseket,de ne tudjátok meg hogy telik el ez az este...illetve a rákövetkező is,mert nem fordulunk vissza.Vagyis,de mégiscsak tudjátok meg:két óránként kézzel kell a vizet kilapátolni,ami olyan hangot képez a hajóban,mintha medencében aludnánk.Megbeszéljük,de azért hosszú idő kell,mire az agyam is elfogadja ezt, megjavítani a kint létünk alatt nem fogjuk tudni a hajót,viszont csapatmunkával tudjuk élvezni ezt a túrát. Amíg az egyik horgászik,vagy alszik esténként,a  másik vizet lapátol.így kell süllyedő hajóval a nyílt óceánon túlélni:)
Arról nem is beszélve, hogy ezen az este rengeteg vízi kígyót látunk,nekem meg állandó félszem,hogy egyszer lapátolás közben bent találom az egyiket - mivel állítólag ezek előszeretettel pihennek a hajók belsejében,és annyit kell tudni,hogy ezek az egyik legerősebb méreggel rendelkező kígyók a környéken. De ,hál' az égnek,csúszómászó nincs, viszont vízből egyre több van odabenn...

Még egy történetet engedjetek meg,amin szintén csak ámulok-bámulok.A legjobb groupercsali nem más,mint a friss-friss polip. Kedves helyi barátaink tudjátok mit csinálnak?
Egy szemüveg és egy pipa segítségével beugranak a vízbe és a kövek alatt oktopuszokra kutatnak.Amint találnak egyet,odaúsznak,settenkednek,majd hirtelen megragadják,és a fejüknél fogva kettétépik az állatokat,így szabad kézzel. Ezután a hátukra vetik,odatapasztják a hatalmas tapadókkal felszerelt ragadozót,és halászbarátaink már mennek is a következőért.

Pulau Rondo többet nem az özvegyek szigete,mert már én is a nevemmel fémjelzem a területet egyedüli nőként,aki rendszeresen horgászott itt,vagy éppen az elsőként,akit valaha errefelé sodort a szél.Lehet,ezek a történetek elmesélve nem adják vissza azt a világot,amibe én beleszerettem,de itt nem is a horgászás,hanem az mindenféleképpen fontos,hogy szerintem jól megtanultam tényleges vészhelyzeteket kezelni,illetve csapatban tevékenykedni.Mert az a pár kis hajó,aki ott van,az mind egy csapat,egy nagy család. A természetet szeretők, a halra vadászók famíliája.