2012. május 19., szombat

Május 17- Nomen est Omen, vagyis a név kötelez

Ez az élmény,ami tényleg megfizethetetlen:a reggel első élőlénye,amivel találkoztam,egy Tokke gyík, amit a sors mellém dobott le - egészen pontosan a tetőgerendáról zuhant alá..mellém.(ez lenne az a gyíkfajta,ami jó borsos árral bír a nyugati világban,és szerencsét jelent,,ha valaki legalább ötször hallja kiáltani,hogy "Tokke..Tokke.."

Azt mondják az olasz Marco Polo volt az első európai ,aki Indonéziában járt.Lehet ez a történet igaz is,meg nem is, de szerintem okoztam némi mókás pillanatot a helyieknek,hogy kis falumban az Európa szóra rám asszociáljanak.
Mindenekelőtt én abszolút testvérországgá fogadnám ezt a régiót,ami amúgy a világ negyedik legsűrűbben lakott területe a földön. Mindjárt meg is indoklom miért:
1.)Lobogóink csupán egy színben térnek el, ez pedig nem más,mint a mi alsó zöld sávunk.
2.)A futball őrület itt is tombol, pedig a nemzeti csapat legalább olyan sikeres ebben a sportágban,mint a mi válogatottunk.
Valahogy sikeresen birtoklunk azonos ,vagy nagyon hasonló szavakat,amelyek ráadásul ugyanazt is jelentik a mindennapi életben, ezek közül említenék is néhányat: Tinta, pipa, sál, (e)cset,iri(gy)...
Ha ez nem lenne elég indoklásképpen,akkor most még tovább megyek:itt az én hosszúkás, boszorka orrom szupersztárnak számít,errefelé ugyanis ez legalább annyira menő,mint nálunk a Barbie baba arc. Ugyanis a helyi ember orra nyomott,széles, ezért vágyakoznak a hosszúkás,hegyes orr felé. Az sem ritka, ha bemegyek egy boltba,hogy hirtelen a nózim felé kezdenek böködni...Normál esetben, ha a szótárban rákeresünk a szaglószerv indonéz megnevezésére, a "hidung" szócskát találjuk, azonban a köznapi életben, arra dologra,ami a mi orcánkon figyel, a "mancung" vagyis a hegyes szót használják. És még egyszer mondom, imádják.

Az első itt töltött hónapjaim olyan félreértésekkel voltak fűszerezve,amin most csak nevetek,azonban egy kezem nem volt elég arra,hogy megszámoljam a csalódásaimat.
Az első ilyen eset az volt,amikor az árvaházban a segéd direktorom meghívott a város ritkaságai között említendő nyugati éttermébe. Nagy lendülettel a sültkrumplimhoz kértem egy ketchupot, sőt...amikor mondták, hogy nincsen kis tárolókban,de nagyon szívesen ráteszik a krumplimra, én eszméletlen boldogan rávágtam,hogy tegyék csak.Kár volt. Ugyanis,amit mi ketchupnak hívunk, az itt nem más,mint az édes szójaszósz. Hmmm....nem egészen ugyanaz az ízhatás,amit a nyelvem kívánt,elhihetitek! Az a trutyi,amire én áhitoztam azt egészen egyszerűen "paradicsomszósznak" (saus tomat) becézik.Tehát..2 felkiáltójel legalább, nem felcserélni a kettőt. Legalábbis nem olyan helyzetben,amikor a folyamat már visszafordíthatatlan!
A másik meglepetést még az tudja okozni,hogy mindenhol két féle piros szósz van az asztalokra kitéve, a világosabb, az a tüzes erősségű sambal,vagyis chilli szósz, tehát paradicsomrajongóknak a sötétebb pirosas dolog ajánlott megint csak..mert ez a mi paradicsomszószocskánk.Ide vele!
(megintcsak mentalitásbeli különbség,hogy itt a különböző szószokat ingyen adják, és amennyiben emlékeim nem csalnak,ez egész Ázsiára igaz..vagyis,aki agyontunkolva szereti a hasábjait, nem kell attól tartania,hogy többe kerül a " leves ,mint a hús",mint ahogy ez nálunk lenne a sarki Mekiben,ugyebár...)

De az is előfordult, hogy a reggeli kávémhoz szerettem volna tejet kérni egy "Kedi Kopiban",vagyis a helyi presszóban.Megint csak vétek volt, bár a franc sem gondolta volna, hogy a Tej, vagyis susu szó alatt nem ugyanazt fogjuk érteni.Amit ők adtak az ugyanis az én agyacskámban az édes sűrített tej ízével, és állagával van társítva,ahogy bele szűrcsöltem a fekete levesembe...hááát, szerintem egy életre feltornáztam a vércukromat ott,abban a szem pillanatban!Az általunk ismert édesítetlen bocitej nagyon kevés helyen,igazából csak nagyobb boltokban elérhető.Annál gyakoribb viszont a tejpor,ebből a különböző üzletek raklapszámra tartanak - minden márkából.

Tehát a csütörtöki nagybevásárlás is ennek fényében zajlik, vagyis mindig háromszor rákérdezek,mind a mai napig,hogy ez biztos ugyanaz a dolog-e,mint,amit én keresek. Veszélyeztetett kérdéskör még a kenyér is, ugyanis ez jelenthet a keksztől elkezdve bármit szinte,ami lisztből készül - vagyis legalábbis a félreértéseim tapasztalata ezt mutatja. Persze,lássuk be,ha kenyeret értenek is a szó alatt,akkor is ajánlatos legalább három percre egy kenyérpirítóba tenni a "dolgot" ,hogy elveszítse azt az édes utóízt,amelyet fogalmam sincs hol szedett össze.Ám,itt jön az újabb veszélyforrás,ami becsomagolva úgy néz ki,mint az előre pirított kenyér,az igazából előre pirított és édesített ( legalább egy kiló cukor/szelet átlaggal) lezacskózott szelet..Hasonlóképpen a pattogatottkukoricához.Ugyan, fényévenként talán egyszer beszerezehető,akkor is már kipattogtatott állapotban, de még ekkor is igazából csupán erősebb idegzetűeknek ajánlott,még a "fehér színű" kukorica is,amelyről azt hinnénk,hogy a jó öreg otthoni mozikból megismert barátunkkal találkozunk - NEM! Még az is valami természetellenes ízzel rendelkezik,mondjuk epres,vagy dinnyés popcorn!
A piacon járva-kelve mindenkinek megütheti a fülét az egyik legnagyobb félreértelmezés,ez pedig nem más,mint a szerencsétlen narancs személye.Amiről itt szent meggyőződéssel állítják fűnek-fának ,hogy narancs,illetve 100%-os narancslé,az nem más,mint,amit mi mandarinnak hívunk.Ugyan ,elvétve,néha Javaról  hozatnak olyan gyümölcsöt,amit mi narancsnak hívunk,de ez olyan ritka,hogy generációk nőnek fel a mandarin "lenarancsozásában".Ez itt nem átverés,hanem régiós hiba. Hasonlóképpen a női nem "lemiszterezéséhez", tulajdonképpen nem nagy sértés,de azért okozhat pár kellemetlen pillanatot,ha egyébként sem jó passzban vagyunk.Narancs színű lötty, végülis ez számít a végén, vagy nem?

Viszont, ahogy itt hirdetem,hogy a magyar nyelv milyen nehéz, úgyhogy tanulják csak bőszen az angolt,mert az én anyanyelvem ennél még fifikásabb,akkor jövök rá,hogy a helyi nyelv,az acehi kiejtésben mennyire hasonlít a magyarhoz, hiszen náluk is megtalálhatóak az Ü,Ö,NY,É hangok,és betűk.Ha pár szót olvasnak a számítógépemen a magyar beírások közül,akkor azt általában teljesen hibátlan kiejtéssel teszik,mindig meg is lepődök rajta....A mai naptól,teszt jelleggel el is kezdek tanítani pár szót a kis barátaimnak, ha sikeresen elő tudják adni napokon belül, az biztos,hogy levideózom nektek:) lehet a következő lépés Oláh Ibolya-Magyarország című dalának betanítása lenne?
Az én acehi kiejtésemmel és tudássommal inkább jobb,ha csendben maradok, ugyanis mindig nagy kacajt váltok ki,amikor megpróbálok az ő nyelvükön szólalni.






A délután folyamán besegítek egy kis helyi finomság elkészítésébe, bár,hogy őszinte legyek nekem ez még a megtűrt étel kategóriát sem képviselné,nemhogy a favoritot.Amiről szó van ugyanis az nem más,mint a szárított-sós hal.A megtisztított tengeri halat kettévágjuk,kibelezzük,jól megforgatjuk egy kis sóban ( nyilván,mert valamikori tengeri állat révén..már hiánya volt egy kis sókristályból), illetve egy kis olajban - hogy a méhek ne lepjék,és kiakasztjuk a napra szikkadni ( magyarul,szerintem a szag alapján rohadni), 2 napra.Valószínűleg ez lenne az az étel,amelyet az ÁNTSZ kérdés nélkül betiltana, sőt még a helyét is felgyújtaná  és szódabikarbónával hintené be.De itt ez milliók kedvence, hát miért ne segítsek az elkészítésben? ( hozzátenném,hogy a hal agya, és szeme itt ugyanúgy az étek része, sőt olyat is hallottam,hogy az arc körüli rész az egyik legízletesebb,legédesebb falat az egész uszonyosban...)

Az esti közös filmezés-rajzolás-magyar nyelv tanulás etapot ismételten egy szörny töri meg, elnézést a biológusoktól,amikor ezt tanították nekem az iskolában,valószínű hiányoztam,ugyanis nekem első ránézésre valami sáskafélének tűnik...de nyilván nem az,ugyanis idegesebb pillanataiban repülő üzemmódba vált.  A helyiek szellemnek becézik,és olyat is hallottam, hogy amúgy emberi fogyasztásra alkalmas a mi barátunk,bár senki nem vallotta be,hogy megkóstolta volna. Most már kezdem megérteni,hogy miért tanácsolja minden útikönyv kérdés nélkül,hogy rázzuk át a ruháinkat használat előtt, csak végiggondolom csak a mai nap leforgása alatt milyen kis haverok mászkáltak itt le-föl a házban ( amelyet ugyebár rendszeresen takarítok ,ne tessék félreérteni).Ráadásul ezek már méretükből adódóan igenis csípnek-rúgnak-harapnak,ha arról van szó,hogy veszélyben érzi magát.És nem vagyok benne biztos egy ilyen támadás esetén elég lenne egy kis édes sűrített tej elszopogatása kalciumpótlás végett, ha tejet úgysem találunk?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése