2012. május 7., hétfő

Május 6 - Hari Ibu - magyar időszámítás szerint

Eddig akárhol, akármilyen nemzetiségű emberekkel éltem együtt valahogy az anyák napja dátuma állandó vita témát eredményezett. Az amerikaiaknál május második vasárnapja, még itt Indonéziában december 22-ét tűzte ki az állam az anyaságról történő megemlékezésnek, ami amúgy az első indonéz női kongresszus dátuma volt.Közeli ismerőseim közül egyedül a dél-afrikaiak ünneplik ezt az eseményt velünk együtt a mai napon. "Május első vasárnapja, itt van hát az anyák napja!". És a nevetésé! Bár szerintem mindkét napot hivatalosan lehetne ünnepelni az egész év minden percében.

Megint csak a dolgok tisztázása végett, nem vagyok feminista, de most egy kicsit feszegetném itt a lányok/fiúk életét. A társadalmi, vagyis a falu struktúrát tekintve aki nem házas, azt tapasztalatlanként, vagyis jóformán gyerekként kezelik, ami nem csoda, hiszen szinte majdnem miden esetben továbbra is a szülői házban élnek. Sokan,hogy elkerüljék ezt a helyzetet kényszer házasságokba keverednek , vagyis a társadalmi nyomás, vagy a szüleik által elrendezett házastársi viszonyba. Amennyiben mindkét fél szülei jóváhagyják a házasságot, úgy 5-12 mayam arany a leányzó hozománya.
 ( 1 mayam = 3,3 gr arany). Az esküvői lakomát és díszpompát úgyszintén a fiús ház fizeti, vagyis érthető, hogy amennyiben a családban fiúgyermek van , elég korán elkezdenek az esküvőre gyűjteni. A lakodalmas ruhák területenként, népcsoportonként eltérőek, itt Acehben arany, fekete és piros színben pompáznak.
A házasság előtt a vallás értelmében természetesen tiltott bármiféle...hmmm... közelebbi kapcsolat férfi és nő között - ezekre a morálokra a Shariah vallási törvény vigyáz. ( Mellék történet. Amikor a Casa Nemo lodge-ban dolgoztunk, iszlám vallású emberektől,akik szobát akartak kivenni, kötelező volt elkérnünk a házasságlevelüket - buku nikah -, amellyen nem is értem,miért egyértelmű errefelé utazni. . Tehát a törvény értelmében azonos szobát sem lehet kivenni nem házas, különböző nemű muszlim vallású embereknek ).
Láthatjuk, hogy a frigy a társadalmi ranglétra első lépcsője. A következő a gyermekvállalás. Vidéki hiedelem szerint minél több a gyerek, annál nagyobb szerencse éri a házat, vagyis olyan nincs, hogy egy gyermek úgy szülessen ide, hogy később ne tudjanak róla gondoskodni. Nem tudom, ez mennyire köszönhető Allahnak , vagy inkább a természeti adottságoknak,mindenesetre így igen ritka a kettő,vagy annál kevesebb gyerek az itteni családokat tekintve. A fiúgyerek a család szeme-fénye. Hallottam már olyat is, hogy az első 7 évben a fiúcskának mindent szabad, az igazi gyereknevelés majd csak onnantól veszi kezdetét. Tény és való, hogy tehetősebb környezetben a legények sokkal ducibbak, mint a lánytestvéreik. Mivel a vallás és a társadalom még mindig igen férfi központú, így a fiúk a családi korona ékszerei. A fiúk,akik már 15-17 évesen vallják, ha nem dohányoznak, kávéznak nem is számítanak igazi férfinak. Érdekes,nemde?
A különleges azonban az, hogy a kis falumban jóval több a kislány,mint a fiú,sok esetben a leányzók is az idősebbek a családokban,így nem is kérdés, hogy kik csatlakoznak az anyák napi készülődéshez.

Nem mintha az én kicsi falumban egyáltalán tudnák, hogy létezik ilyen nap az évben.
 Ennek fényében úgy döntöttem,ma én alakítom a naptárat, és anyák napját tartunk, mégpedig ma.
Érdekesség képen megjegyezném,hogy amikor hónapokat említünk a köznyelv a hónapok  számát inkább használja előszeretettel az elnevezések helyett. vagyis a mai dátum május 6-a helyett/mellett , ötödik hónap 6. De hogyan is lehetne érdekessé és tényleg emlékezetessé tenni anyák és gyerekek számára? Mivel mással, hát süteménnyel.  Délben összegyűlik az aprónép és megtanulunk egy egyszerű, de nagyszerű finomságot, a palacsintát. Roppant mód tetszik mindenkinek a tésztadobálás - forgatás.
Mivel sok ügyes kéz sok palacsintát eredményez, így rétegekbe pakolásszuk, és különféle krémekkel töltjük meg. Elmagyarázom nekik, hogy nincs szabály a sütik esetében, mindenki pakolhat rá mindent,amit a hűtőben talál, nagy kedvenccé válik a csokoládékrém, az eperdzsem,különböző gyümik, és a zselatin,amit még a múltkor készítettünk. Én is nekiállok egyet összepakolászni a lelkes gyerekseregemnek, és egyet az én anyukámnak otthon, aki ugyan valószínűleg nem fogja élvezni ezt a finomságot, de azért egy képet átküldök neki. Kalória-,és vércukor kímélő kiadása a köszöntésnek.
Az anyukák a örömmel, kicsit zavarodottan fogadják az édességeket, és együtt,nevetve fogyasztják el a törpikkel a házak előtt a magyar nyalánkságot.

A mai napba még belefér egy séta a környéken, hiszen végre kisütött a nap is!
Mikor betérek az első kisebb kioszkba, hogy feltöltsem a mobil egyenlegem, az eladó elkezd kérdezgetni rólam, mert szerinte hallotta már a nevemet, hogy én vagyok-e az a lány esetleg aki, először horgászott a Rondo szigetek területén?( Ez a kis szigetcsoport konkrétan Indonézia legészakibb pontja, 2 órára Sabangtól és 4-5 órára az indiai Nicobar- szigetektől. Mivel határsávban fekszik, ezért a Rondo sziget katonai terület, így kikötni csupán ideiglenesen lehet rá, de a területen megengedett a tengeri horgászat,és mindenféle misztikuma miatt a világ egyik legismertebb nyílt tengeri horgászrégiója. A helyi emberek "Özvegyek szigetének" is nevezik,mivel ide csupán férfiak járnak horgászni, de azok olyan gyakorisággal,hogy az asszonyok odahaza szinte már özvegyek. Mondjuk úgy,ez volt a helyi elnevezés egészen februárig,amikor a bátorságom - vagy a hülyeségem - odáig fajult, hogy csatlakoztam a fiúkhoz,akik erre a területre indultak halat fogni pár napra , vagyis a kikötési lehetőség hiányában hajón élés, evés, alvás. Életem egyik legnagyobb élménye és tanulság egyvelege..de erről majd később)
Kikerekedett szemmel nézek a kedves úriemberre , és válaszolok, hogy  nem tudom,tényleg rám gondolt-e, de én is bénáztam már azon a területen,amit megemlít. Ekkor nézek a köre,és látom, mindenki horgász felszerelést készít magának, kiderül, lassan  indulnak ki a tengerre. Kicsit összeszorul a gyomrom, nem is tudom,mit érzek. Megszemlélem a horgászathoz házilag elkészített buluikat ( magyarul talán szoknyáknak, tollaknak lehetne nevezni, egyszerűen mondjuk azt, hogy álcsali), tényleg egyértelmű, ebből éjszakai halfogás lesz.Ahogy körbe nézelődöm, megint hozzám szól, hangjában komolysággal:"Gyere velünk horgászni!" Még nagyobb gyomorgörcs, ténylegesen legszívesebben kiugranék a bőrömből. Viszont gondolnom kell a helyi törvényekre, hogy mit lehet,és mit nem , így megkértem,adjon egy lehetőséget, hogy egyeztessek személyesen a feleségével, hogy minden esetleges félreértést elkerülhessünk...és részemről nem lenne semmi akadálya a héten egy szuper tengeri túrának.

Nos, úgy néz ki, HIVATALOSAN felkértek egy peca túrára. Mindig is mondtam én, hogy a lányok is tudnak:) Most már csak az van hátra, hogy a következő pár napban én is elkészítsem a felszerelésemet...lehet, hogy az anyák napi tortához egy tonhalat is tudok majd mellékelni ? 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése