Május 29 - Az emberré válás hosszú útján

In medias res,vagyis ,csapjunk is mindjárt a lecsóba,és elmondom nektek, hogy ma mibe is fogtam nagy lendülettel. Előtte némi háttér információ szükségeltetik,mint ahogy azt már megszokhattuk, így csak folytatom jó szokásomat.Mivel az elmúlt időszakban(mondjuk úgy, években) szégyenteljes tény,hogy az angol és az indonéz nyelvek után szólaltam csak meg magyarul,ami annyit tesz, hogy az agyam (szégyen,nem szégyen , felvállalandó tény), csupán a magyar nyelvre nincsen "ráállva",gy a nagy döntés megszületett, minden nap "tanulok"egy szót..és , hogy még izgalmasabb legyen a dolog, próbálom az aktuális naphoz kötni -már ameddig ez ép ésszel lehetséges! Az érdekes csupán az, hogy,míg kifejezetten erre a témára léteznek hivatalos oldalak idézetekkel,eredettel, addig magyar nyelven inkább idegen nyelv tanuláshoz köthető az ilyen website-ok megjelenése. Amit én követek az sem feltétlen helyes,ugyanis az idegen szavak szótárból szemezgetek - de azért nyugtassatok meg,az is valami,ugye?
A mai napom szava az exigencia, ami elvárást jelent-legalábbis az általam kiszemelt oldal szerint feltétlen.
Az érdekesség az, hogy amint a jelentéssel szembesülök, mint egy folyó írásként jelennek meg a gondolatok a szememben ehhez kapcsolódóan, ugyanis jellemzően (igen,nevessen mindenki, önkritikát azért én is gyakorlok néhanapján) elvárásokkal főként én rendelkezem a nagyvilág felé.És sajnos, ha valaki,én aztán tudom,mennyire nehéz mindezeknek megfelelni.Ezt a szigorú követelmény rendszert igyekszem most egy fém kalapáccsal porrá zúzni az életemben, hogy az igazi nagy álmok teljes mértékben elférjenek. De kérdem én,és csak elméletben,lehetséges vajon az,hogy utána az álmaim szabnak elvárásokat az engem körülvevő valóságnak? Vagy ez nem baj?
Amióta ugyanis a velem szemben támasztott elvárások absztraktabbak,mint a nyugati világban (nyilván vannak,csak nem annyira definiálhatóak) azóta sokkal felszabadultabb vagyok, a kreativitásom - már amennyire hívhatom annak) is mintha kezdene felszabadulni,rajzolok, gyöngyöt fűzök...írogatok néha-néha,színekben látom a világot,és a fotózást kezdem határozottan nagyon megszeretni,nem mintha egy ilyen csoda helyen meg lehetne lenni kamera nélkül.

FALIKECSKÉT VALAKI?

Délelőtt már madár csicsergésre leszek figyelmes, illetve arra, hogy egyre kevesebb felhő van az égen,sőt,miközben takarítok a nap is egyre gyakrabban bújik elő.Miközben a tegnap kiteregetett ruhákat ellenőrzöm,és rázom át, érzem,a nap még korántsem olyan erőteljes,mint ahogy én azt megszokhattam,de úgy néz ki,legalább élvezhetem egy kicsit a természetet délután!Nagyon sokat beszélgetek Mamival,élvezem,minden gondolatát,szeretetét.Elmeséli,amikor a férje 21 évvel ezelőtt lebénult,és 4 éven keresztül ápolgatta úgy,hogy hajnalban süteményt készített,amit reggel 5-kor a vitt a piacra és a kávézókba eladni,majd déltől ebédet,majd vacsorát készített ismételten eladásra, hogy a gyógyszereket finanszírozni tudja. Nyilván egészségügyi szempontból,de errefelé szokás a halottakat 1-3 napon belül eltemetni ( Mamika keresztény,így a három nap még éppúgy megengedett),így a négy év alatt fel kellett készülni  a halálra, illetve arra, hogy gyereknek-unokának szüksége lehet pénzre, hogy megjelenjenek a temetésen,hiszen ha 3 napot nézünk is,ez egy elég szűkös idő,az ország pedig HATALMAS.Már ez a történet is számomra valamilyen szinten felfoghatatlan.Pár hónapja csak arra, hogy az ország másik feléből(de még ugyan nem a szegletből) eljussunk háztól-házig haza másfél napot vett igénybe - repülővel.Ha tényleg a legtávolabbi pontot nézzük,szerintem gondolkodás nélkül 2 teljes napot nyugodtan számolhatunk csak a repülőzésre, átszállásokra. Arról nem is beszélve, hogy ezen a történeten keresztül megértem, hogy,amit mi otthon főzni tudásnak hívunk (elnézést) az inkább javarészt az előre összedarabolt ételek, húsok egy edénybe helyezése maximum.Hozzátenném, én mindig azt hittem,hogy én aztán konyhaművész vagyok. Hát,szerintem,amit itt láttam bármelyik háztartásban,ezek után csak pusmogva merem mondani,ha bármit is "összedobok" a konyhában. De vajmi kevés fogalmunk van már arról, hogy kell különböző állatokat kibelezni,megtakarítani, hogyan kell zöldséget szedni,és mind emellett mondjuk minden receptet elkészíteni.El vagyunk mi kényeztetve a Tescokkal,és más szupermarketekkel. Ezért nem volt régebben szükség konditermekre, hiszen egy óra házimunka nagy valószínűséggel több zsírt éget el,mint a legtrendibb futópad...és sajnos,lehet az a sok gép ,ami ugyanúgy a MI háztartásunkban is Szegeden megtalálható, igazából a munkára fordítható időt növeli,nem pedig a családdal töltjük el mindezt.Bár,tisztelet a kivételnek - de sajnálatos módon a kivétel meg csak a szabályt erősíti.Errefelé nincsen bevásárló központ,a napi program része, hogy megtaláljuk,hova rejtette a tyúk a tojást,vagy az, ahogy a kecskét évente egyszer vágni kell.Lehetséges, hogy következő alkalommal mindezt megtanulni kell visszajönnöm? Bár minderre lehet, nekem már egy élet is kevés lenne,persze nem kifogást,hanem megoldást kell keresni, szokták ugyebár mondani,nagy igazsággal.

Nos, a költői gondolatok után süti készítésre fel, mégpedig olyanra,amit nagyon nagyon egyszerű megcsinálni, és nagyon nagyon finom!!!(recept alul,ajánlom mindenkinek kötelező olvasmány gyanánt, még kötelezőbb főzésnek).Ez a helyi kókusz golyó,amelyet miden itteni népcsoport más és más néven ismer, nehogy megkönnyítsük szegény turista dolgát! Mivel a nagymamim javai, így mi csak nevezzük javai néven,vagyis "onde-onde"-nak.(az indonéz nyelv érdekessége, hogy azok a szavak,amelyek kétszer egymás mellett vannak leírva,nem véletlen ismétlődés ,hanem a többesszám jele.Persze vannak kivételek,amelyek eleve duplázott szavak,de ezen felül itt ez ezt jelenti..Vagyis ez a név is,mint láthatjuk,többesszámban van!)
Csak ma sikeresen legalább hat gombócot tüntettem csak úgy el,és gondolom mondanom sem kell, hogy szerintem többre is képes lennék,de illik gondolni azért másokra is.
Délután úgy döntök,irány a part, egy kis napozás sosem árt, de mire leérek(értsd, az alatt a 3 perc alatt,és ebben legalább 2 perc Nachos terelgetése,és lelki ápolása,akit egy útszéli macska pofoz fel,hozzáteszem,jogosan) ismételten beborul.Ez már így marad, ha itt vagyok,olvasok kicsit. De tényleg csak egy picit, ugyanis Pida megjelenik egy másik kis tündér lánnyal.Fiúk,megsúgok nektek egy titkot.Mi lányok errefelé a barátnőimmel (akik átlagosan 8 évesek) nem vásárlással vagyunk veszélyesek...hanem a homokkal!Ugyanis, ha már nincsen hó,mi homok csatát rendezünk.Nedves homokból ugyanúgy lehet gombócot gyúrni,és egymás bástyáját dobálni.Szinte észre sem vesszük, hogy csepereg az eső, de mivel tiszta homok mindenünk,és úgysincs már hűvös, irány a víz.Nos, a le nem higgadt csajoknak ,mint mi,ez csak olaj a tűzre egy kis pacsálásra. Szó szerint kifáradva ballagunk haza,amint újra eláll a zuhé,azért ez egy igazi móka volt.

Egy kis törölközés,ruha csere, és elindulok felfedezni a közeli dikeranast, vagyis kókusz gyárat,mert ahol sok kókusz van,ott a fából,illetve a héjából is készítenek dolgokat.Bútor,pohár,tányér,kulcstartó,amit csak el tudtok képzelni,és minden gyönyörűen megmunkálva.nemcsak a munkájuk pontos és precíz,hanem a fantáziájuk is, ugyanis akármit szeretnénk csináltatni,újabb és újabb ötletekkel állnak elő hozzá.

Mivel újra gyönyörűen, sőt ,mondjuk úgy határozott forrósággal süt a napocska, így új kedvenc partomon gyűjtök ismételten csiga házakat,kagylókat,nem viccelek, tucat számra.Bár nem a mennyiség,hanem a szépség a lényeg, de mostanság errefelé rengeteget találok!Meg is tudom az egyik helyi kislánytól,hogy mindenféle hiper-szuper szerszám fúrógép nélkül hogyan kel kilyukasztani a házikókat ( holnap fogom csak kipróbálni,de elmesélem még most,"frissiben" a trükköt).Be kell mindegyik kincset áztatni forró vízbe,miután eleget fürödtek,utána egy élesebb tűvel, vagy kisebb szöggel  lehet nyomással,forgatással tetszés szerint lyuggatni. Ha nagyon biztonsági játékosok vagyunk,érdemes egy vastagabb ragasztóval a kívánt helyet megerősíteni,mondjuk mártott ,két oldalas ragasztóval,de szerintem lehet egy cellux is megteszi,vagy szigetelő szalag,ha nincsen más."Meglássuk",ahogy a vak is mondaná(bocsánat,morbid voltam), de holnap beszámolok a praktika eredményességéről.
Ma este ismételten visszajön a mondjuk úgy,talán "karma szavam"?Hiszen egy olyan helyzettel szembesülök,amellyel már régóta nem, és rájövök, most már igenis magammal szemben követelmény,hogy a múltat pont oda tegyem ahová az való...az emlékek közé.Nem a pillanatot kell túlértékelni,mint ahogy azt mindig elszúrom,és ugyebár naaaagy drámákat rendezek ezáltal,vagy szélsőséges,eksztatikus nevetéseket, hanem talán ennyi idősen itt a lehetőség, hogy gyakoroljam,az élet egy folyamat,amiben vannak rosszabb,nehezebb,és könnyebb, boldogabb percek,és egyik igenis folyománya a másiknak.Végre el kellene hinnem hogy a kemény pillanatokból jó dolgok fognak kisülni,mert ugyebár amennyire nem könnyű egy fejezetet lezárni magunkban,annál  tovább halogatjuk,de ne felejtsük (felejtsem!!)el, hogy ez csupán meghosszabbítja majd,hogy új lapokat kezdjünk meg.Megtapasztalom most is,mint ma már annyiszor, hogy azok az emberek,akikkel lakom, teljes szívükből szeretnek,és elfogadnak olyannak,amilyen vagyok.Elmondhatom,bevallhatom félelmeimet,sőt összehasonlítjuk tényszerűen a kontinenseinket.nem értik, hogy miért költöznek az európai gyárak Ázsiába,és levonjuk gyorsan azt a kicsit vicces-kicsit szomorú kivetkeztetést, hogy sajnos,mi nyugati emberek,nemcsak külföldön vagyunk drágák,hanem még a saját országunkban is.Megint csak kitérő következik.Kiky (mami fia,aki látogatói pár hónapját tölti itt,egyébként Manadoban lakik,Sulawesi-szigetén,maradjunk annyira fényévekre innen) hobbi szinten,de profi módon zenél, és egyben tanít gyerekeket énekelni.A mostani tanítványok bejutottak az országos döntőbe,így Aceh tartományból 37 diák és 5 tanár utazik Mataramba,ami igen, a másik szeglet innen nézve. Az nemzet fizeti az összes költségét ennek az útnak,összesen 400 millió indonéz rúpiát,vagyis közel 10 millió Forintot.Állami iskoláról és országos ének versenyről beszélünk.Azért,nem tudom,hogy ezt Magyarországon milyen mértékben támogatnák? Igen,mielőtt vitába szállnánk, az oktatás ebben a tartományban gimnázium elvégzésééig ingyenes.Ennek apropóján eltervezem, hogy holnap meglátogatom a kis manóim iskoláját, megnézem,ők milyen környezetben tanulnak, hol telnek minden napjaik.Szeretnék egy ilyen versenyről beszélni velük, hogy elhiggyék,nekik is van esélyük,nem kell életük végéig a legkisebb falu legkisebb gyereke kategóriában maradniuk.Egyikőjüknek sem. Csodálatos ember palántákról beszélünk,akik előbb állnak a szikla szélére horgászni,semhogy egy fillért is ellopjanak.Enek örömére, zárszóként, mutatnék egy képet, a szomszéd 3 éves kisfiúról,aki ma este látogatott meg, büszkén viselve a tőlem kapott sapkát.Legyen ez a végszó mára, zár Merdeka írástára :)