Május 14- Tengeri csónakos

Napok-,sőt hetek óta lelkiismeret furdalással küzdök, mégpedig azért,mert millió utalást tettem nektek a tengerre, de hajózni még sohasem jöttetek velem. Márpedig milyen is lenne egy veterán-halászlány blogja, sós vízi kalandok nélkül? Mentőmellényeket fel, a mai napot a tengeren töltjük.

De mindenek előtt jól bereggelizünk, sok sok teát,vizet,kávét - és bármit iszunk,ami folyik.Merthogy jó,ha ezt már most elkezdjük felhalmozni,minden egyes cseppért sírni fog a szervezetünk pár órán belül,úgyhogy még egy üveg vizet jól elcsomagolunk magunkkal,és pár szem cukrot,hogy legyen,ami a sós levegőt kompenzálja.Anyukámtól kaptam egy jó kis ocean pack nevezetű táskát évekkel ezelőtt,aminek igazából csak mostanság kezdtem látni a hasznát.Évekig pihentettem a szekrényben,vagy hordtam magammal strandolni, pedig , ha tudnátok, nemhogy vízhatlan, de úszik a víz felszínén - így nagyobb hullámok esetén csak át kell ölelni,és már sokkal könnyebben megy a lebegés. Egyik halász ismerősöm alig tudta visszafogni magát, hogy ne "livebait",vagyis élő hal bólyákat csináljon belőle, mert szerinte mind az alakja,mind a színe kiválóan alkalmas lenne rá, és akár nagyobb cápákat is fogjunk vele!Nem,nem az én ocean packom nem lesz semmiféle cápacsali része, hiszen én is több funkcióban gondolkozom róla, a hajón esténként párnának is kiváló - érdekes lenne,ha a szunditáska egyik felén én, a másik felén egy éles fogsor pihenne.

Tehát,irány a tenger.A hajó egyik ismerősömé,kisfalumtól nem messze lakik, régebben sokat horgásztunk együtt. Elég lassú folyamat volt ez,amíg az emberek kezdték elfogadni,hogy én is kimegyek a tengerre, sőt,mi az hogy, halászni is tudok ( vagy legalábbis néha-néha szerencsém van).A találkozási pont ismerős, Sumur Tiga tengerpart, lényegében ez volt az otthonom az elmúlt szinte két évben.Gyönyörű hely,és nem csupán a fehér homok miatt,hanem azért is,mert az élővilág rendkívül gazdag polipoktól,csigákon,a rengeteg féle halon át...egészen néha a cápákig,minden megtalálható errefelé. Halászbarátunk nagyon szép mosolyú fiatalember a motort a parttól nem messze állítja meg,hogy simán be tudjak mászni a hajóba még úgy,hogy a vízben leér a lábam - ez majdnem olyan,mintha az autót az ajtó elé állítaná le a sofőr - több,mint kényelmes:)  A célunk igazából csupán a motor tesztelése,ma nincsen terítéken nagyobb horgászás,ugyanis iszonyatosan meleg van... - számomra ideális, hogy készítsék pár friss képet a szigetről ebből az irányból is, hiszen szerintem innen még paradicsomibb a táj...

A partvonalat követve a sziget körbehajózásához ilyen időben  nem kellene több,mint 5-6 óra, vagyis ismételten megállapíthatjuk,hogy Pulau Weht nem teremtette az Isten túl nagyra.Hullámok még a környékben sincsenek, sőt dél körül olyan tiszta a víz, és olyan csodálatos a látási távolság, hogy a legalább 10-15 méter mélyen csücsülő korallokban,halakban lehet gyönyörködni! Minek is ide búvárfelszerelés?Az olyan lustiknak,mint ma én is, ez is megteszi :)
Engedjétek meg, hogy bemutassam a kapitányomat,és a tengerjáró szerkezetünket:
A fiú,aki hajózni invitált, nem más,mint Si Agam, vagyis annak a tengeri rókának a fia,akivel az elmúlt egy évben szinte minden nap a tengeren voltunk. Agam 24 éves,és a történet,ami nem csak tengeri legenda vele kapcsolatban az az,hogy pár éve 13 napig sodródott a Malakka-szoroson Pulau Rondótól egészen Colombóig,ahol egy ausztrál luxus vitorlás vette fel őket,és látta el élelemmel, segítséggel.( az előzményekről annyit kell tudni, hogy Agam, és nagybátyja, Iskandar Rondora mentek halászni,ahol egészen egyszerűen kifogytak az üzemanyagból...így sem visszajönni nem tudtak,sem kikötni...így maradta sodródás...)Ezalatt az idő alatt halat ettek, esővizet, halas jeget, vagy halvért ittak,csak hogy túléljék ezt az időszakot.A nyolcadik nap környékén ugyan egy nagyobb tengerjáró oda úsztatott nekik élelmet és vizet, de felvenni nem tudta őket, hiszen nagy hajóval egy kisebb üvegszálas hajót megközelíteni életveszélyes is lehet.
Vagyis, mondjuk úgy kapitányom is elég rendesen ismeri az itteni vizeket.A hajó pedig egy 23 lóerős egy dugattyús-motoros helyi stílusú fahajó,ami viszont annyira tökéletesen vagy kisúlyozva, hogy akár 8-10 embert is elbír,mindenféle probléma nélkül , és a nagyobb hullámokkal is könnyen dacol ( ha jól tudom,az Albatros nevet adták neki, bár ezt igazából senki nem használja valamiért...).
Az itteni halászok pár doboz cigarettával és egy liter kávéval szerintem napokig elvannak, de ezen a hajón(mivel van fedett része, egy petróleummal működő kompor, rizs, tészta,és némi zöldség is megtalálható - ugyebár , ha bármi történik alapon...)

Amikor február-márciusban Rondon több napon keresztül Rondon horgásztunk együtt, erre a hajóra jártunk át együtt enni,minden szardellát,amit csupán 1-2 órája fogtunk,együtt sütöttük meg, vagy éppen a 10-20 perce kihalászott tintahalakat egy kis tésztával...Jaaaaj!Még most is összeszalad a nyál a számban,ha ezekre az élményekre gondolok. Valahogy a tengeren mindig olyan jókat lehet enni...és esténként milyen jólesett mindig a főtt étel:) Éljen a helyi ember leleményessége!De olyat is láttunk,ahol a hajó fenekébe kövek voltak téve, és nyílt lángon főzött a hajó belsejében a barátunk...bátor legény...de legalább praktikus:)

A tengeren amúgy nap közben igen kevés hajó van , a helyi ember nem szereti a meleget. Ha halásznak is ilyen időben,akkor azt olyan helyen teszik,ahol jóóó nagy fogással gazdagodhatnak: Pulau Rondon, vagy pedig egy nyílt tengri unjam ( vagyis olyan mesterségesen kialakított csapdák,ahol kis halak élnek, erre persze a nagy halak is a környékben leledzenek).Leginkább kora reggel,késő délután vagy este van itt az ideje a víz alatti vacsorakeresésnek.Az sötét az,ami a tintahalaknak is jobban kedvez!

Óóó...igen,mielőtt elfelejtenénk! Ugyan a mai napnak nem a halfogás a célja, de , ha már láttam Agam kezében , hát érdemes nektek is megcsodálnotok,mi is az itteni horgásztechnika. A Pancing kosong nem más, mint legalább 200-400 méter különböző halfajtákhoz különféle szakítószilárdságú damil feltekerve műanyag "karikákra".Ezt a technikát amúgy handline fishingnek, vagyis kézi horgászásnak is hívják..ugyanis mivel nincsen semmiféle horgászbot a közelben így tökéletesen lehet érezni a tenger hullámzását, vagy éppen azt,ahogy a kishalak rágják a csalit.Erre a feltekert damilra (amit egyébként mindenki maga készít el), a végére vezetődamilt ( vagyis egy erősebb, de mégis vékonyabb keresztmetszetű horgászzsinór) csomóznak, erre jön az ólom, és a horog...a horgon pedig nem más,mint a mostani esetben egyharmad halacska. ( a csali halat is éppúgy mi fogjuk,nem vesszük,és az egész horgász szett elkészítése mindig annak a feladata,aki a tengerre igyekszik ,készen nemigen lehetőket venni, arról nem is beszélve, hogy ez egy külön életstílus az elejétől a végéig !)

Agam megpróbálkozik a bottomfishinggel, vagyis a tengerfenéken történő pecázással,ami konkrétan grouperre irányul (trópusi sügérfajta) -ezek eszméletlen finom, sziklák,kövek alatt élő halacskák...isteni BBQ áldozatok. Körülbelül 5 perc alatt legalább 10halat fog, úgyhogy, ha a motor is rendben haza is mehetünk, ebből a pár halból pedig sült hal lesz,én már látom!Természetesen amennyiben a halfogás lett volna a cél, úgy legalább fél napot töltünk a tengeren ,mindenféle helyi technikát alkalmazva,hogy minél több,és nagyobb bestiákkal térjünk vissza. A másik házilag elkészített csodadolog,az nem más,mint a különféle színű és nagyságú  bulu,vagyis különböző textíliából,vagy plasztikból készített toll(szoknya),amit a horgokhoz erősítenek csaliként.Ezzel férfibarátaink ( de őszintén megvallva én  is )képes voltam napokat tölteni, vagy akár a kompon holtidőket átvészelni ezzel. A halászat, a tenger egy másik, egy új élet. És emellett igen nehezen létezik bármi más!

Nincs olyan ember a szigeten,aki ne tudna halat tisztítani 3 perc alatt,és megsütni, amihez errefelé nem faszenet, hanem értelemszerűen kókuszhéjat,vagyis "batokot" használnak.Nekem olyan kényszerképzetem van,hogy ettől a hús még finomabb...bár az sem kizárt, hogy ez csak pszichés adalék....
Hozzátenném, ez a világ legegészségesebb étkezési módja, alig telik el pár óra, hogy a hal a tengerből a tányérra kerüljön, nem találkozik semmiféle hormonnal,vagy jéggel...Arról nem is beszélve,hogy a tengeri halak köztudottan mennyire jót tesznek a színek - és egyáltalán a szervezetnek.Általában ehhez fehér rizs dukál,és szójaszószból,limeból,chilliből és hagymából álló szósz (sambel).Fogyasztása szigorúan kézzel,nagy baráti társaságban , kötelező itóka pedig jelenleg nem más,mint a kókusz:)

ígérem nektek,amíg itt vagyok,feltétlen megyünk szigorúan horgászni is, hogy lássátok ,ilyen egyszerű és olcsó technikával, és némi türelemmel micsoda vacsijelöltek kerülhetnek a fedélzetre.Viszont mindig annak örülünk,amit fogunk, hiszen az itteni halacskák majdnem mindegyike étkezésre alkalmas (ugyan egyik sem aranyhal , de azt a kívánságot mindegyik haladéktalanul teljesíti,hogy jót együnk:), sőt tenyérnyi nagyság felett szerintem még mi nyugati emberek is azt mondjuk kifejezetten finomak! :)