Május 22- Esőnap

Hosszú idők óta az első igazi „turistás” reggelre ébredtem,hiszen most nem én vagyok a falu sarlatánja, a mindenki nővérkéje,vagy a fehér lány,aki tolmácsolna az errefelé utazóknak.Csak egy lány vagyok a sok közül,és hihetetlenül élvezem a pihentető csendet, a vándortörténeteket, az ázsiai élményeket. Hogy újra át tudom élni, mégcsak egy pár órára is,amikor a helyi ember a kis települését akarja bemutatni a világ legnagyobb lelkesedésével, mert ismét egy kicsit más szemmel nézhetek erre a régióra,amelyről már kezdtem  azt hinni,hogy mennyit tudok hogy mennyit tudok – pedig lássuk be, ez közel sem így van.

Ahogy kinyitom a  szemem mégis egy kis csalódás ér, ugyanis hatalmas szél és eső látványa fogad, pedig én többször is leellenőriztem mindenféle internetes békák segítségével a várható időjárást.Mondanom sem kell, hogy ennek a kis malőrnek köszönhetően, a szuperextrém, sziklába mart fürdőszobám félig beázik,vagyis a közlekedő a szoba és a tusoló között igenis esőerdővé változott.No,Insallah, ahogy errefelé mondanák,tehát ennek valamiért így kell lennie. Sokáig pihenek az erkélyen és még tovább töltődöm az óceán illatával,amely ebben az időben is megdöbbentő élmény a számomra. Ahogy csillapodik az eső,lemegyek a parton felépített étterembe, hogy egyek is valamit, hiszen már lassan dél van. A helyi fiúk fociznak, sőt egyikük mászni szeretne, ugyanis a bungallók feletti dombok nagyon közkedveltek a  sziklamászók körében. Amíg a rizsemre,és a kókuszomra várok, előételként már kapok is egy invitációt a felkapaszkodáshoz,amit illedelmesen visszautasítok. Ugyan egy kis részem mindenképpen ki szeretné próbálni, de valószínűleg sem az idő, sem a hely nem a legmegfelelőbb erre. Az egyik legegyszerűbb és népszerű étek, a sült rizs (nasi goreng),amúgy állítom,a bolygó egyik legegyszerűbb főétele, hiszen a főtt fehér rizst sütik meg zöldségekkel, természetesen az elhagyhatatlan chillivel,és szójaszósszal – no meg egy-két fűszerrel a pikantéria kedvéért.

Érdekes, hogy errefelé nők,férfiak bármely korosztályból nagyon ízletes ételt tudnak készíteni.Ha így belegondolok, az itt töltött időm során még egyszer sem volt negatív ízélményben részem, akármelyik városnak bármely kisebb vagy nagyobb éttermében,warungjában, vagy házában étkeztünk.És természetesen így felmerül a nagy kérdés, hogy nekem van ekkora szerencsém,én a hasimádó, vagy az is lehet,hogy ezt az országot tényleg ilyen jól jellemez az én minta vételezésem? Megintcsak hozzátenném- mint mindig-, az otthoni konyha kultúrához képest mondjuk egy pár esetében nem jár plusz költséggel,ha nem otthon vacsoráznak, tehát ez itt nem számít luxusnak..vagyis nyugodtan végigkóstolhatom az indonéz konyha összes remekét mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül.

Persze, ha egy nagyobb családról beszélünk, ezek az arányok eltolódnak az otthoni tálalás felé...

A délutánom egy sétába torkollik, hogy felfedezzem Lampuuk falucskát.A 2004-es tsunami előtt a belföldi turisták kezdték egyre jobban felderíteni,és "felfuttatni" ezt a partszakaszt.Sajnos a mai napig a tengerpart még mindig ennek issza a sós levét, hiszen ,annak ellenére,hogy egy darab szemetet nem látok eldobva semerre, egyátalán nem rendezett a part. A kidőlt fákat nem takarítják el, a partvonalat követő füvet sem vágják,aminek gondolom következménye a falvat érintő szúnyograj. A település felé vezető útvonalon,mint ahogy azt már említettem, szarvasmarhák tömkelege legelészik,kérődzik,és nyomogatja a citromokat jobbra-balra,így ez a séta lehet nem csak fizikailag,hanem szellemileg is fárasztó lesz,ha már csak a fókuszálást említem. A szökőár ezt a régiót szó szerint átmosta, az egyetlen épület,amely valamennyire túlélte a vészt, az nem más,mint az itteni nagy mecset misztikus falai. Ilyenkor persze ( elnézést, nem akarok én inzultálni senkit) jönnek mindenféle mendemondákkal, hogy Allah megvédte a házát...stb, nem meglepő módon az én véleményem ebben igen nagy mértékben különbözik. Ugyanis szerintem meg kellene fontolni, hogy milyen anyagokból és mekkora gondossággal építették a lakóházakat egy mecsethez viszonyítva olyan 10 évvel ezelőtt,vagy még régebben?Szerintem az ördög ebben a részletben rejlik, hogy nyilván az az épület tud csak talpon maradni egy ilyen mértékű pusztítást követően,amelybe igenis kellő anyagot és energiát fektettek annak idején.

Az acehi ember azonban egy teljesen érdekes fajta, nem érdemes erről még csupán vitát nyitni sem. Keményvonalas mentalitás,illetve némi szkeptikusság jellemzi barátainkat.
Igen lassan nyílnak meg, bár felületesen,minden látogatót mosollyal üdvözölnek,azonban a teljes ismeretségig akár évek,évtizedek telhetnek el. Itt mindenki,aki nem a régió szülötte, azt kivülállóként kezelik, erre használják fel a sajátos,egyedi nyelvüket és kultúrájukat.Nagyon büszke emberek, hatalmas öntudattal,és egymásért a végsőkig, az utolsó csepp vérig harcolnának.Azonban,aki egyszer elrúgja a pöttyöst, annak nagyon lassan,vagy talán soha nem nyitnak újra ajtót az életükben.Szerintem ezért is tartja az egyik helyi szokás a böjthónap,vagyis Ramadan után, hogy körbelátogatják az ismerősöket sziruppal és édességgel,és mindenkitől elnézést kérnek,ezzel is csökkentve a lehetőségét annak, hogy bárki is a szívében haragot hordozzon.A mindennapokban ugyanis nemigen kérnek bocsánatot, főként idősebb,vagy magasabb tekintélynek örvendő emberekre ez még inkább igaz.Még egy semleges vélemény nyilvánítást is illendő a fiatalabbnak az idősebb felé egy pardonnal kezdeni,mert minden párbeszédben, viselkedésben a magas fokú tiszteletnek kell megnyilvánulnia. Ugyan léteznek "csúnya szavak" ebben a nyelvben is,viszont nagyon érdekes, hogy mégis a legdurvább,amit használnak az,ha "kutyának" nevezik a haragos félt, ennél durvább szóra még sosem hallottam precedenst - és még ez a kifejezés sem gyakran hallatszik el...sőt!Ennek megfelelően sem az énekekben, sem a filmekben, de még a mindennapi életben sem kell kisípolni a szavakat a gyerekfül számára.Ugyanis nincs mit, míg ellenben ugyebár nyugaton nem a fogmosást kellene kötelezővé tenni,hanem a szájsuvickolást.
Érdekes eset volt egy éve egy banda acehi KFC-ben amerikai rap zene szólt, természetesen teletűzdelve azzal a bizonyos "F szóval". Mikor szóltunk a pultosnak, hogy lehet,illene lecserélni, ő naívan megkérte, hogy magyarázzuk el neki, mit is jelent ez a szó,hogy tanuljon ebből a helyzetből, miért is olyan illetlen ez. Hát régen sikerült így belepirulnom valamibe, ugyanis nyilvánvalóan áldozatunk nem tudta, hogy mi akár még ennél jobban is tudjuk cifrázni a jókívánságainkat egymás felé. Végül nem bonyolódtunk az értelmezés részleteibe, annyiban maradtunk, hogy nem szeretné tudni - vagy inkább én nem szeretnék róla beszélni.

Ahogy a kis felderítő sétám után visszaérkezem a partunkra, kiülök az étterem nyitott részére egy kicsit elmélkedni,és persze inni-enni egy finom kókuszt!Rájöttem,még egy limet belecsavarva, sokkal frappánsabb íze lesz a nedűnek. Én nem tudom,hogy ez a szerelem hol kezdődött köztem és a dió között, de az biztos, hogy nem tudok betelni az ízével.A mangó és a kókusz számomra ilyen gyümölcsök, valahogy a számban ízem a szabadságot, a nyarat és az illatokat minden egyes falattal.
Ez így,egyedüli nőként egy nyilvános helyen biztos teljesen megbotránkoztató, hogy már az éj leple alatt jómagamban iszogatok, de mivel pihenős napom van, most , még ha ez egy gonosz dolog is,nem igazán foglalkozom az elvárásokkal. Nagyon tetszik, hogy egy ilyen kis nádfalas helyen is a legjobb szállodákkal vetekszik a kiszolgálás, ahol annyira természetesen és szívből jön a kommunikáció,és a nevetés.Jól esik még egy darabig együtt lenni, de este 10 körül azért feljövök a szobámba és lassan én is piheőre térek. Köszönhetően a városban található kalóz DVD üzleteknek, még megnézek egy koreai sorozatrészt - csak az izgalmak kedvéért koreai szöveggel,indonéz felirattal. Itt most a koreai filmek, zenék élik hatalmas reneszánszukat,és kisdobos becsület szavamra meg kell vallanom, hogy igazából igen szórakoztatóak, és az epizódokat követve mondjuk úgy, szerintem versenybe szállhatnak egy Született feleségekkel.Tegnap mondta egy kedves barátnőm otthonról, hogy ázsiai lettem.
Valamilyen mértékben el kellett cserélnem egy részemet egy kis keleti hatásra, mivel azt a részemet már nem éreztem többet magyarnak, de igazából semmilyennek sem. És ez a felem talán  egy lassabb ember lett, bár még csak most fejlődik, de el kell hogy mondjam, hogy kevesebb dolgot jobban meg tud élni. Fiúk-lányok, nagyon hálás vagyok az életnek,hogy egy olyan helyzetbe kerültem,amelyben nemhogy tanulni, de szinte újjászületni vagyok képes. Ahol a kisgyerektől az idős néniig mindenkire nyitott tudok lenni, és tanulni tudok még a széltől, a csendtől és a csillagoktól is.Hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, hogy ugyan tényleg 180 fokot fordult az életem, de már látom, hogy Istentől milyen formában kapom vissza a dolgokat,amelyekről azt hittem előbb, hogy elveszítettem. Érzem, hogy új álmok és új kihívások várnak, habár el kell engednem azokat a kalandokat,amelyek eddig olyan kedvesek voltak nekem. El kell engednem az embereket,akiket itt tiszta szívből szeretek, hogy újak léphessenek a helyükbe.
Sokan mondják,amit én is vallok, hogy a Biblia az életünkbe beszél,tanácsot és irányt mutat, így nem tartom véletlennek,hogy ma este ezekkel a sorokkal térek nyugovóra:

"Most megmarad a hit,remény,szeretet,

Ez a három,

De köztük a legnagyobb a szeretet"


P.s. A megjegyzések között az első meglepetésem nektek a sült rizs pontos receptje.Vigyázat, könnyen leég, úgyhogy pici vizet hozzá lehet adni. Jó kísérletezést, még jobb étvágyat :)