2012. május 31., csütörtök

Május 31-A tündértorta nyomában

Sok mindent el lehetne mondani a ma reggelről,de egy dolgot biztosan nem,mégpedig azt, hogy csak úgy kidobott magából az ágy. Egyre nehezebbé válnak az ébredések, mintha pár másodpercre még megállhatna az idő ezáltal..sajnos ez a csoda még itt is várat magára.Viszont nevetős napsütés,csodaszép idő fogad, így talán felkészülök az egyik legnehezebb csatámra, mégpedig, a saját "búcsú partymra".Már a gondolattól is szívem szerint a takaró alá bújnék...de ez a nap nem is rólam,hanem szóljon inkább a falu legelső szülinapi bulijáról!.Akkor meg mire várok még? A világ legszebb és legjobb kihívása van előttem,megszervezhetek egy olyan bulit,amiről tudom,mindenféleképpen emlékezetes lesz. Lehet,kis barátnőm,Pida majd azon nagyon kevesek közé tartozik,aki első kézből tud mesélni  unokáinak az első saját tortájának ízéről-színéről.Akárhogy is nézem,akkor én most mégis a szerencsések sorában állok, mert ez a feladat azért mégsem mindenkinek adatik meg!

Nos, ahogy azt már Halász Judit is megénekelte,egy ilyen dátumon "másként kel fel a nap",vagyis ha már millió  napsugár ragyog minket végre  körbe,akkor némi alapanyag beszerzés után már indulhat is a móka. Alig érek haza, hát ki áll az ajtóban?Az ünnepelt önmaga. Kicsit feszengek,mert így biztos nem lesz meglepetés,akármit is csinálok, de ha már így alakult,akkor miért ne legyünk rendhagyók,akár ketten is süthetünk együtt.
Hajoljatok csak közelebb,megsúgok valamit: Gombóc Artúr létemre, valahogy a torta készítés soha nem volt a legjobb barátaim egyike.Olyannyira nem,hogy tavaly a saját süteményem első verzióját egy negyed napig az ágy alatt rejtegettem,és feltett szándékom volt a kutyának adni,hogy senki meg ne lássa.Telefonon kértem Brendant végül,mikor anyuékért mentem a repülőtérre, hogy csináljon vele valamit,mert szégyenemben-sietségemben a tepsit ott felejtettem a "rejtekhelyen",és ha nem lép időben ,mialatt távol vagyok, meg is írhatja végrendeletét. Ugyanis az éhes hangyák biztos őt is felfalják...ha már a nyalánkságnak álcázott szörnyűségre még ők sem fanyalodnának rá.(Az anyukám önmaga volt a megmentő,aki átutazta a fél világot ,hogy lásson,és a repülőn még valószínűleg nem is sejtette, hogy érkezését nyomban egy kis sütögetéssel ünnepelheti - a konyhában,mert nekem már első fokú síró görcseim voltak a helyzettől, a kutya meg szigorú diétára vonult).
Úgyhogy ezért az expedícióért,mert képes vagyok szemtanú előtt szerencsétlenkedni kijár vagy a bátor, vagy az egyenesen hülye kifejezés. Bár, ha lehetek kicsit cinikus,mondjuk úgy, az első torta lényege, hogy nincs összehasonlítási alap, vagyis mindent csak kellő önbizalommal kell tálalni.
Egy manó azonban százat csinál, és nemcsak a segítségem mértéke növekszik ezzel, hanem az önbizalmam is. Kiderül, a tojás krém akkor kemény,amikor a turmix gépet két kézzel kell szorítani,vagy az,hogy a tejszínhabnak jégkrémíze van, a vajat meg hívjuk csupán sütemény testápolónak.Színes üvegcsékben előkerülnek az étel színezékek, és innentől kezdve elszabadul a mennyország.-Akinek ez a kifejezés idegennek tűnik, annak el kell mondjam,hogy ennyi angyali kezet nem illethettem más jelzővel. Egy idő után egyikőjüket sem zavarja még az sem,hogy a konyha ajtóba odafekszik hozzánk Nachos is.
És a rossz hír most következik: valami van az én valaha látott legszőrösebb négy lábammal és gomb szememmel..ugyanis nincs játék,csirke kergetés, és a papucsok is hiánytalanul megvannak már egy ideje.Ha így kezdjük elfogadni a tényt, hogy a kutya igenis az ember legjobb barátja,olyannyira, hogy a csempén nyújtózkodik,hát feszítem kicsit a húrt, hogy megnézzem a sete-suta bicebóca kis barátomat..mert ugyanis elnézést,de színészi teljesítményével is teljes mértékben tisztában vagyok. (Az eddigi legjobb alakítása a lábtörlővé  válás volt,jelölést is kapott az erkélyen alvásra,azonban a zsűri nem minden tagja díjazta a játékot,így csupán mellékszerepet kapott a lépcső feljáróban.) Ross dokit meghazudtolva fertőtlenítek,sebet kutatok..no látom,defibrillálni nem kell,azonban kórtörténet hiányában sajnos csonttörést kell megállapítanom. Mondanom sem kell, hogy a körülöttem lévő gyerek sereg azért nemigen tudja mire vélni a helyzetet,miszerint nemhogy etetek-simogatok egy kutyát, de az ölembe fektetve a mancsait vizslatom,miközben minden szuszogásra az "it's okey"-t ,vagyis egy minden rendbent ,pusmogok a kajla fülébe.Szerintük úgysem érti,merthogy csak egy állat,szerintem meg igenis tudja, hogy a maminak minden jobban fáj,mint a kis betegnek.
Úgy érzem, ez az egyik kultúrális küldetésem, hogy megértessem már végre, négylábút tartani igenis hálás dolog. És elkezdődik egy olyan beszélgetés (miközben azt kémlelem,sínbe kell-e raknom Szőrmókot),amire nemhogy felkészülve nem voltam,de határozottan egy meglepetés összes varázserejével csapott le rám. Mint kiderült, a beköltözésünkkor nagyon sok környékbeli nem nézte jó szemmel,a mi közös bandázásunkat az aprónéppel,mert ugyebár én a kutyámat fogdosom,és azzal együtt mindent,még őket is..és ez najis, vagyis tisztátalan dolog.Nyelek kettőt,meg kettőt,hogy erre reagáljak,miközben már jön is a következő gondolat, és  azzal,hogy így készítünk ételeket,őket kínáljuk, az ugyanúgy "nem halal",mintha egy bacon szalonnát nyomnék az orruk alá.(minden boltban vásárolt ételükre,még a vízre is rá van jegyezve a "halal" logó,ami annyit tesz,iszlám vallású ember által fogyasztható,mert nemhogy nem tartalmaz tisztátalan alkotóelemet,de a készítő üzem is mentes mindenféle " vallásilag nem megfelelő" dologtól.)
Igen, jól érzitek, megint itt a hétfejű,tűzokádó ,vérszomjas  sárkány,és párbajra hív,de tüstént!
Hát nesze neked,te sziámisüsü, erre varrjál gombot!Nem fogok itt semmiféle hit vitát rendezni ugyanis, sőt, még csak megsértődni sem fogok,mi több,szó szerint örülök a lehetőségnek,hogy arról beszéljek,miben is vagyok én esetleg kakukktojás meseországban.Elmagyarázom,hogy nem csupán a kéz mosásban,de a kézfertőtlenítőben is hiszek,és ahogy azt ők is látják,bíztatok én lelkesen mindenkit a használatára. Természetesen azt a választ kapom,amire számítottam,hogy itt sokkal inkább a vallási tisztaságról,semmint  fizikairól beszélünk.Hozzátenném,ne felejtsük el, gyerkőcökkel folyik a diskurzus!!Hiszen tudjátok,nem mosok hatszor kezet vízzel ,majd hetedjére földdel.No,talpra magyar,nyitott a kapu ismételten,vagy a változást jelentő gondolkodásra, vagy a teljes megfutamodásra. Megkérek mindenkit,ne haragudjon,távol álljon tőlem,hogy bárkit is megbántsak ,az én hitem szerint azonban a megtisztulás kívül szappantól,belül nem mástól,mint magától ,Istentől jön.Nagy szemekkel néznek(ennyi barna rám szegezett szem pár is ritkán ölel körbe),majd visszakapnak cserébe egy zöld párost arra a reakcióra,ami elhangzik: ugyanis ők ezzel tisztában vannak.Olyan is van,akit az iskolában "kereszténynek"csúfolnak,csupán azért mert velem tanul, de mégis,az éves felmérőben ezek a gyerekek lettek a környék legjobbjai.Most,miközben a csodakrémeket keverjük,jobbra-balra,már nincsen félsz angol szavakat tenni a színek,vagy a számok helyére,sőt egy angol dal is felcsendül.Igaz ez vajon?Éveken át, több ember nem értette, hogy sem bőr színtől,sem vallástól nem lesz jobb vagy rosszabb senki...hiszen mindannyian egyformák vagyunk,és most itt egy maréknyi ember palánta,akiknek sokan esélyt nem adtak eddig, bár hitben igen távol állunk egymástól,ők mégis büszkén vállalják barátságunkat olyannyira, hogy erre mások is felfigyelnek,sőt készek érte kiállni.Lecsordul az első könnycsepp.Ezért érkeztem két éve, és most,egy másik helyen ugyan,de már vannak nyitott elmék arra,hogy tanuljanak a külvilágtól.Nem tagadom, lehet,azt is látják, ha én nem tanulok tőlük,már régen hazáig szaladtam volna, vagy éhen halok a dzsungel szélén.
Már az sem zavar, hogy a torta mindkét rétege,amit egyesével sütöttünk, szó szerint darabokban esik ki a tepsiből, hiszen a földön ülve egy kiváló kirakót képez.Az arcokon pedig azt a vidámságot látni,mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.A törés vonalakra újabb réteget,majd még egyet fabrikálunk.Ha valaki ránk nyitna,állítom szent meggyőződése lenne,hogy morzsakupacot ragasztgatunk Maya piramis alakba.
ígérem,ezt most nem küldöm az ágy alá (már csak azért sem,mert ehhez eszméletlen históriát kellene a vendégseregemnek beadni), hiszen azért vagyunk ennyien,hogy ezt a feladatot megoldjuk.Előkerültek a hűtőben pihentetett kencéink.egy -két zselé kocka, illetve színes drazsé.Ránézek Pidára:"Szeretnél Tündértortát?" a válasz nem sokat várat magára :"úgyis az lesz,mert tündér vagyok.Giling Galang!". Hát elő a kenő késekkel!Becikkezzük azt a valamit,amin pár órán belül gyertyáknak kellene lobogniuk,mindenki kap egy kisebb részt,amit kedve szerint dekorálhat.Olyan is van,aki ezt a mellette ülőre is kiterjeszti,több sem kell hozzá, lesz itt színes máz mindenkin! Elkészülünk a szivárványos " tündérménnyel" (tündéri sütemény),amit valaha errefelé készítettek ( ez már ugyebár biztos ), hát elküldjük a hűtőbe pihenni kicsit,amíg mindenki lefürdik,és előkészülődünk.
Közben megérkezik Kiki is a napi halászatból, a legfinomabb,legkedvencebb halamat hozza, hogy ma este a emlékezetes falatokat ehessek én is.Hozzátenném,hogy ez a szardellafajta,amit itt gergának hívnak ugyan csupán 25 cm hosszúságú, de legalább olyan nehéz kifogni,mint egy hatalmas tonhalat.Tehát ebben a fényben értékelem a vacsorajelöltemet,akire nemsokára a sült hal szerepet osztjuk minden kétséget kizárva.
Ahogy megérkeznek a vendégek,az ünnepelttel karöltve,elénekeljük a szokásos boldog születésnapot dalocskát, indonézül,majd angolul.
A torta határozott falu sikert arat,a sírás és a nevetés könnycseppjei pedig legalább olyan mennyiséget tesznek ki,mint a színes pettyek a tortaképződményen.Talán valahol mindenki most érti meg, vasárnap reggel én már útnak indulok hamuba sült pogácsa nélkül ugyan, de milliónyi emlékkel,nemcsak egy másik kontinensre,de egy teljesen másik világba, amiről tőlem hallottak pár hónapja csupán először.
(Hongaria..nem Nigeria...)
Ahogy telik az idő ,lemorzsolódik a kis csapat,már csak páran kacarászunk,amikor hirtelen áramszünettel lepnek meg minket az égiek.Felhasználjuk az összes gyertyát,de még mindig nem akaródzik visszajönni a világítás,hát jön az ötlet,induljunk le a partra tüzet rakni!
A bátor sereg,aki jobban fél a szellemektől,mint a vaddisznóktól pár elszáradt banán levelet vonszol maga után, hogy legyen némi tüzelőanyag,Kiki pedig krumpliról gondoskodik,ha már így alakult,süssünk is valamit a vacsora mellé.Amit talán legjobban díjazok most az az a nyitottság,és határtalan szabadság, hogy önfeledten megtehetjük,amit szeretnénk,a határ csak az a csillagos ég,ami ránk most éppen milliónyi fénnyel ragyog vissza. Talán otthon már éppen a hatvanadik kifogást hoztam volna fel,miért NE menjünk sötétben sehová, de talán tanulgatom megélni mindazt,amivel anyut már mióta nyugtatgatom kisebb-nagyobb sikerrel..a biztonságom nem tőlem függ.Ha meg van írva az ideje annak, mikor kell majd csillagként tündökölnöm majd nekem is,akkor lehetek én bárhol,csinálhatok bármit, majd máshonnan vigyázok azokra,akik nekem fontosak.Nem ülhetek egy szobába bezárva ugyebár,önként lemondva pont a ma estéhez hasonló pillanatokról...Tehát,irány a part..és a jobbra-balra cikázó parázs szemek,ahogy a szélirány egyfolytában változik,kifogást pedig többet nem keresek.Élni jöttem megtanulni,szeretetet kaptam..és szabadságot.Nem onnan,nem úgy ,ahonnan vártam,de hogyan is számíthattam volna olyan forrásokra,amiről azt sem tudtam, hogy léteznek!Ha  mindig az álmaimat kergetem,lehet észre sem veszem azt a csodálatos mesét,amit életnek hívnak, és mindenki együtt játszik benne.Talán nem kell félni nyitott szemmel,és még nyitottabb szívvel járni.Mert csodák léteznek,álmodni pedig nappal is lehet, legyen erre bizonyíték egy 8 éves kislány,akinek volt lehetősége egy igazi ezerszínű,sok kacajos szülinapi banzájra.Lehet,megannyi embernek ez mit sem jelent,de neki egy napra a minden volt.Mert ma ő volt a legfontosabb..én meg egy olyan eseményen keresztül búcsúzhattam el a legkedvesebb kincsektől,amin minden mosoly és nevetés őszinte volt,és belülről, a kicsi szívek legmélyéről jött.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése