Reggel fél 8 kor csörög a mobilom,először csak azt hiszem ébresztő, úgyhogy nem sietem el a megmozdulást.Majd percekkel később jövök rá, hogy van,ami még a szundi módnál is kitartóbb,és az nem más, mint egy indonéz,aki nagyon beszélgetni akar. 'Azonnal találkoznunk kell", kapom a felszólítást - úgy tűnik, nem lesz itt visszaalvás hiába is várom. Egyik helyi, városi lány keres, és megbeszélünk egy találkozót Kota Sabangban.
Persze, érthető a tapasztalat, hiszen a nők változó méretét és a boltok felhozatalát tekintve, nehéz elképzelni,hogy mindenki konfekcióméret legyen...
Hozzátenném, itt teljesen megszokott és biztonságos az utcán enni. És egyáltalán nem illetlenség. A jó öreg sabangi mentalitás "santai-santai", vagyis lassú,pihenős mederben zajlik.Nincsen pár perces vásárlás, hiszen itt a folyamathoz a beszélgetés, a kapcsolatépítés, az információ szerzés éppúgy hozzátartozik.A kereskedések reggel 9-kor nyitnak és a déli imáig várják a kedves vagy éppen kedvetlen vásárlókat, majd 5 órás pihenő után késő délután nyitnak ki újra, majd ismételten bezárnak az esti imaidőre, a magrib idejére. Fél 8-8 után nyitnak ki újra, és este 10ig már meg sem állnak.Azért nem egyszerű menetrend ez, mitöbb,így a vásárlásokat tervezni kell.Szó szerint!
A fő utcán található telekomos üzletben eladó az én kedve ismerősöm,és reggel ébresztőm, Chi Chika is ( igen,pont úgy kell kiejteni a nevét, ahogy a kisgyerekek mondják az alvást magyarhonban, vagyis "csicsika..."). A hír,ami pedig nem várhatott, az nem más,minthogy, Chi férjhez megy, mégpedig sikerül úgy intézni,hogy a lagzi még akkor lesz,amikor én is itt vagyok! Most persze megállás nélkül diétázik, ez nem áll másból,mint délben vastag ruhában történő felfelé futásból - de azért utána megiszik egy cukros teát. Mindegy, így szeretjük,és nagyon örülök, hogy ismételten részt vehetek egy helyi menyegzőn - még akkor is, ha néha igazából "fehér majomnak" érzem magam.
A parkkal átellenben Pulau Khla, vagyis a kis Khla sziget található, kiváló hely a piknikezésre, vagy egy naplementés kisebb körbehajókázásra. A sziget körül meglepően sokféle ragadozó halak találhatóak, spanyol makrélák, kisebb tonhalak, de még barracudák is.Személyes tapasztalat,elhihetitek:) 
A város nyugati oldalától indulok el végül is hazafelé, de még természetesen útba ejtem ennek a régiónak a legmagasabb pontját, a Sabang Hillt, ahonnan meseszép kilátás tárul elém. Itt található egyben a sziget legdrágább szállodája is, ahol egy éjszaka közel 20.000 Ft ( ez többszöröse bármelyik luxus lodge árfekvésének..hmm..tengerparton)- bár vendéget még sosem láttam errefelé. Mivel dzsungelen keresztül lehet megközelíteni a helyet, ezért (figyelem, figyelem, hihetetlen dolog következik!) errefelé milliónyi szellem históriája kering. Lassan kezdem azt hinni, hogy én vagyok a bátor nyugati,aki keresi-kutatja a lidérceket mindenfelé, de jelenleg a példa azt mutatja, hogy azok jobban félnek tőle, mert még egyikük sem volt olyan bátor, hogy velem pózoljon egy képen is.Megint megállapítom, és ma mindenkinek ezt tömöm a fejébe, hogy nagyon agyon szerencsések, hogy ilyen csodálatos, és pihentető helyen laknak. Minden centiméter,amit ma meglátogattam csak úgy önti magából az energiát, a nyugodtságot és a békét , nehéz így elképzelni, hogy igazából harcos lelkű lokálpatrióták földjén járok.
A várost,amelyet ma végignéztünk, a legtöbb útikönyv csak fájva említi meg, mindössze pár szóban. Lehet, nem turista attrakció, de ez a fél nap bebizonyította számomra, hogy igazán kalandosan is el lehet itt tölteni ezen az alig pár négyzetkilométeren egy kis izgalmas időt.
Este kaptuk a hírt, hogy lezuhant egy repülő az ország fővárosa, Jakarta térségében, 46 üzletemberrel, és újságíróval a fedélzetén. Azóta is minden hírcsatorna ezzel foglalkozik,és rengeteg ember beszél az ügyről. Viszont különös, sőt számomra megdöbbentő, hogy nem tragédiaként,inkább hírként beszélnek az ügyről.
Eltöprengek..miért is lehet ez, de az én Mamim el is árulja a megoldást, ne felejtsem el, javarészt hívő emberek lakják az országot, főként a térséget,ahol élek. Ez azt jelenti,hogy akár iszlám,vagy keresztény emberrel beszélek a kérdésről, egyik félnek nem lesz egy fikarcnyi kérdése sem a mennybemenetelről, vagyis ezt az életet itt a földön ténylegesen csak megállónak tekintik. Sokkal könnyebben nyugodnak bele helyzetekbe, vagy fogadnak el olyan szörnyűségeket,mint egy földrengés, vagy akár egy ilyen tragédia. talán most már kezdem felfogni a miértjét, bár ahhoz, hogy ténylegesen megértsem,lehet nekem is el kellene fogadnom,hogy sajnos (vagy nem) nem én szerkesztem az élet forgatókönyvének perceit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése