2012. május 30., szerda

Május 30 -Mesébeillő valóság,vagyis az élet önmaga

Merdeka királykisasszony faléc palotájának legmagasabb tornyában ébredt hatalmas pihentető alvás után.nem álmodott ő sem királyfiról fehér lovon,sem pedig csókokra váró békákról.Sajnálatos módon most egy kis ideig egyedül uralkodik hétmérföldes álomországban,hiszen a mamakirálynő az Óperenciás tengeren is túlra utazott más királyi sarjakat látogatni - a kúrta farkú malacokról most inkább ne beszéljünk, ugyebár a vallási dolgok miatt.
Ébredés után azonban belenézett az igazmondó tükörbe,aki emlékeztette rá, hogy nemsokára itt az idő,és a hintó ismét tökké változik, és most igenis itt az ideje, hogy Csipkerózsikaként elkezdje a szokásos házimunkát, mert a szárnyasok már hangosan reggeliért állnak sorban, a hét törpe is lassan megérkezik a bányából,vagy inkább az oskolából.Talán,így nem vagyok én hercegnő a valóságban de az álmaimban,amit még szerencsém van megélni mindenki királykisasszony,és királyfi.
Ma reggel ugyanis,amikor a helyi tanítónéni megtudta, hogy ez az utolsó hetem errefelé,elengedte korábban a diákokat, hogy a délutánunkat gondtalanul együtt tudjuk tölteni kagyló gyűjtéssel - mert most ez az igenis komoly projectünk.
Olyannyira az,hogy a part mentén, ha az én 7 törpémen múlott volna,már réges-régen nem lenne sem kagyló,sem korall...hanem csak fehér homok,ameddig a szem ellát.ha egyszer a gyereksereg belelendül - ott nincsen megállás.Lelkesen percenként hozták a színesebbnél színesebb csigákat,kagylókat kisebb és nagyobb méretben egyaránt, hogy vigyem haza mindenkinek.Azt figyeltem meg, hogy velem kapcsolatban egy dologtól félnek, hogy elfelejtem őket.Hogy a jövő héttől nem lesz az,akinek a figyelmét szinte bármivel fel tudják kelteni - így most még jobban odafigyelek még arra is, hogy mindenkitől egyforma mennyiségben fogadjam el a gyűjtött kincseket,mert ugyebár,ahogy az idő telik-múlik,úgy lesz mindenki egyre érzékenyebb.Eszembe jut,hogy mikor megérkeztem,volt egy különös beszélgetésünk Pidával.A laptopomon mindenféle keresők segítségével az interneten utaztunk kicsit.Ez azt jelentette, hogy ő mondott egy országot,és fényképeket kerestünk róla, után a persze mindenféle más rajzok felől is kíváncsiskodtunk.Valahogy talán így jöttek a torták...és akkor az egyik képnél megpillantott egy csodaszép születésnapi tortát.Soha gyermek arcot még ilyennek nem láttam,mert azt tudta, hogy nyalánkságokat nézünk,de az a sok színes marcipánfigura és dekoráció teljesen elkápráztatta még egy icurka-picurka képen is.Meséltem neki a gyermekkori babazsúrjaimról,és akkor láttam a szeme sarkán,hogy egy könnycsepp készülődik..mert neki még sosem volt születésnapja.Semmi probléma,mondom én,hát majd akkor csinálunk egy hetedhét országra szóló banzájt, és már kérdeztem is a neves dátumot.Na,ennek a kinyomozása igazán pontosan 2 napot,és jó pár hivatalos dokumentum tanulmányozását vette igénybe.Ugyanis itt ezt nem tartják számon!Azonban a kicsi lány születésnapja augusztusban van,így kevés esélyt látok rá, hogy a varázs szőnyegem ilyen rövid idő alatt visszarepítsen,úgyhogy úgy döntöttem,nem magamnak csinálok elsősorban búcsúzsúrt,hanem összekötöm a héten a kellemeset a hasznossal,és megtartjuk a falu első születésnapi buliját.Sokkal nemesebb,viccesebb dolog így sütit sütni,mint magamnak, a saját "viszlát,elmegyek,boldoguljatok tovább egyedül" rendezvényemre.Az nem érdemel sütit,de még lehet egy pohár vizet sem.
Emlékszem,az árvaházban láttam először indonéz gyerek partit, ott az sütő híján sült banánokra szúrtunk gyertyákat,és játék gyanánt székek körül táncoltunk,majd az ünnepeltet liszttel fújtuk be..aki ezáltal még fehérebb lett,mint én.Persze az ijedtség először nagyobb volt,mint az öröm,de ez azért kellően megadta az alap hangulatot. Az akkori ünnepeltről ,Asnaniről szóljék egy kis mellék információ.Nagyon kicsi volt,amikor mindenkiit elveszített a szökőárban egy kisebb városban Meulabohban.Valami csoda folytán egy nagyon idős házaspárhoz került, nekik segített 4 -6 évesen a különböző zöldségeket árulni a piacon,illetve kéregetett az utcákon.Egy segély szervezet révén került Banda Acehbe,és ezáltal abba az árvaházba,ahol én is éltem.A lisztbefújós" white partyn" a 9.születésnapját ünnepeltük éppen,és ezúton is kívánom, hogy mesébe illő élete legyen neki ameddig csak él, és az legalább százhúsz évig legyen.
De nem élhetünk a múltba,a mai napnak is megvan a maga hétfejű sárkánya,ugyebár a mai nap szava nem más,mint a megítélés, vagyis szép idegen szóval élve kognító.Kezd egyre erősebb gyanú élni bennem ,hogy az idegen szavak gyűjteménye,ahonnan szemezgetek ugyebár,valamiféle furcsa viccet űz belőlem.Felfogás..hmmm...éppen ma gondolkodtam el róla, hogy amikor azt mondom bárkinek Európából,hogy "magammal viszlek a tengerpartra" mennyire szó szerint így van.Ugyanis minden egyes gondolat,vélemény amit csak hallok igenis hatással van rám,még azokra a pillanatokra is,amikor egyedül vagyok. Lehet ez egy tanács, hogy mit nézzek meg, vagy egy kérdés,amire sosem gondoltam előtte. Had' legyek szerénytelen,és mondjuk úgy mentségemre szóljon,hogy egyre többet kommunikálok Magyarországgal,hiszen odafelé készülődöm.S mivel Európában hiperfelgyorsult élet van,nincsen sajnos idő arra,hogy várjak 1-2 hónapot amíg mondjuk újra megtanulom a nyelvet...sajnos vagy nem,már itt el kell kezdeni - vagy sosem kellett volna ennyire háttérbe szorítani.vagyis egyre több "otthont" hozok,és engedek be a mostani "itthonomba",és sajnos egyre többet használom az ÉN kifejezést az eddig megszokott MI helyett.Ó igen,erre megint csak van egy nyelvi érdekesség.A "mi" szóra két kifejezést ismer az indonéz: egyszer létezik egy olyan verzió,amikor a beszélő a címzettel együtt jelenti e többes szám első személyt ( a mi autónk,vagyis a tied is,és az enyém is),illetve megkülönbözteti azt,amikor pl. "Suzuki a mi autónk"(A mienk anyuval meg apuval..meg Józsi bácsival,de a tied nem).Bár én ezt a másodikat nagyon keveset hallom helyiektől.Ugyanis,itt előbb kínálnak meg másokat,és csak azután esznek,sosem a maradékot ajánlják fel. Vendégnek a legjobb szoba dukál,ha kell a házigazda a portája előtt alszik.Minden a "mienk" vagyis nincs olyan,amiben a címzett nem vesz részt ha tulajdonról van szó. Érdekes ez,nem? Olyan kevés van,de azt is a legnagyobb lélekkel adják tovább,teljes szívvel hisznek benne,hogy csak így áldja meg őket továbbra is Allah.
Amikor megkérdezem a gyerekeket miközben kagylókat gyűjtünk,és tényleg igazán szépeket adnak minden kérdés nélkül nekem,hogy miért nem tartják meg,mert arra gondoltam,hogy mindenki magának nézelődik.a válasz egyszerű,"neked jobban kell."


Tehát,legyőztem a tüzet okádó sárkányt,és levágtam mind a hét fejét?Úgy érzem , mindenképpen . Nagyszerűen érzem magam,és akármilyen indulat is fog el egyelőre még jól gyakorlom,hogy az utamhoz ragaszkodom,nem pedig a szélsőséges érzelmekhez. Borzasztó nagy igazság érzettel áldott (vagy vert)meg a sors engem,amiért 26 évig foggal-körömmel ragaszkodtam,és nem ismertem se Istent,sem embert,hogy harcoljak is érte.De tudjátok,mit?Az élet nem fair..nem is arról szól,hogy igazságos legyen.Viszont,ha azzal foglalkoznánk,és örülnénk,hogy nekünk mi adatott meg,és nem pedig azzal,hogy másoknak mivel van több észrevennék kicsit talán a csodálatos áldásokat a minden napjainkban.Ezt tavaly egy házaspártól tanultam,akik idegen környezetben otthoni iskoláztatással igyekeznek nevelni 3 gyönyörű lányukat, de szerintem igazából csak ezekben a hónapokban kezdtem csak megérteni.Nem az én dolgom,hogy igazságot szolgáltassak,tetszik vagy nem az élettől úgyis megkapom,ami jár előbb-vagy utóbb...jelentsen ez jót vagy rosszat.Tehát erőltethetek én dolgokat,lehet,csak a saját életemet nehezítem meg.Megkérdezem az egyik nénit a faluban,hogy honnan lehet akkor tudni,hogy miért kell harcolni,és mikor nagyobb győzelem az elengedés: "A válasz igen egyszerű.Hallgass a szívedre,mert belülről a jó súg mindig".Érdekes, de éppen ma olvastam egy Kornis Mihály idézetet,amiben pont ugyanez szerepel,hát megosztom veletek:

"A legnagyobb mulasztás az, ha szabadságunkról megfeledkezünk. Leigázhatatlanul szabadok vagyunk, így lettünk alkotva. Senki sem véletlenül tart ott, ahol tart. Aki belső szabadsága szerint választ: teremt. Legbelülről ugyanis csak jót súgnak: legbelülről a Jó súg "

Itt a vége fuss el véle





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése