2012. május 26., szombat

Május 25 - Egy lányos nap

Most jöttem rá, hogy még ennyi idő után sem fogok kiigazodni az itteni időjáráson.Teljesen abban a hitben voltam,hogy két évszak az csupán két évszak..De nem.Most átmeneti hónapot élünk,vagyis nem meglepőek az akkora zuhék,mint ami most is van.És ugyan üdvös a helyzet,mert kora este kevesebb a moszkitó,de azért no...-igen még mindig a csoki színért aggódom :)
Viszont ,az így felhalmozódott időmet próbálom hasznosan eltölteni,hiszen a gyerekek is ezen a pénteken oskola után naji-n, vagyis vallási oktatáson vannak. Ez tulajdonképpen annyit tesz, hogy megtanulják a Korán dalait arabul,helyesen hangsúlyozva énekelni,illetve elmagyarázza a helyi imam-vallási vezető-,hogy pontosan mit is jelent a szöveg. Természetesen ez már egy nézőponton keresztül megy, úgyhogy sajnos elég sok félreértelmezést oktatnak mind a mai napig. Tehát,ismételten eső nap, így elmegyünk Chi Chikával,egy helyi kedves ismerős lánnyal anyagokat nézni,ugyanis nagy rajongója vagyok a helyi batik selymeknek,és őszintén megvallva imádnék egy ruhát készíttetni valamilyen tipikus acehi anyagból.A nagyon exkluzív anyagokat egy-két helyen még mindig kézzel készítik (tulis batik),de magától értetődő módon a boltban megvásárolható textíliákat géppel festik.Minden régiónak megvan a maga jellemző mintái és színei, a történelmi háttér és a nemzetközi kapcsolatokon keresztül a javai anyagok sokkal híresebbé váltak,mint pl. az acehi társaik,de most maradjunk meg ennél a régiónál. Mondják, a tradícionális díszítő elemek errefelé mind a történelmi,mind pedig a természeti örökséget igyekeznek visszaadni. Mint az láthattátok már ( de,ha nem,akkor most megsúgom),hogy előszeretettel használják ezt a kedves matériát még akár esküvői szertartásokon is.A jellemző színek főként az okker sárga-barna,piros-fekete (fehér),zöld,és az elmaradhatatlan arany.Mint más kézműves tárgyon,így az anyagokon is nagyon sokszor láttam visszaköszönni a stilizált acehi ajtó szimbólumot,amely nem más,mint egy szűkös kapu.Ez azt reprezentálja,hogy a helyi ember alapvetően zárkózott lélek,de hosszabb ismeretség során egy igaz,tiszta szívű barátra lehet lelni, csak sok türelem kell a folyamathoz.És ez mennyire igaz.Hozzátenném, hogy magát a jelképet gyönyörűen ábrázolják,nagyon tetszetős és egyedi a kapuról készült kép.
Végül megtalálom a nekem való anyagot,és remélem pár nap múlva megmutathatom nektek a szép új ruhámat. Az elmúlt idők során azt tapasztaltam,hogy az ázsiai (leginkább az indiai)szabók lenyűgöző szépséggel,és gyorsasággal képesek a munkájukat végezni, az egyetlen félreértési forrás igazából a kulturális különbségeken alapszik - nem feltétlenül készítenének errefelé például miniszoknyát, hacsak nem kérdeztek rá idegesítően sokszor.Persze a végeredmény feledtet mindent, még mindig úgy gondolom, egy saját varró úriembert mindenféleképpen haza kellene vinnem magammal.
És még mindig esik! ( nem tudom,ezt pontosan hány alkalommal  írtam le nektek már, de gondolom, nyilvánvalóvá kezd válni mindenkinek, hogy nem vagyok kibékülve a helyzettel).Minden nap egyszer áll el hosszabb időre,és ez este van... szigorúan az esti ima,magrib után.Én meg nem vagyok elég bátor az éjszakában mászkálni a kihalt utakon - a közbiztonság ugyan meglepően kiváló errefelé ( mint azt említettem, bűnügyekből az egyetlen,ami előfordul errefelé az a kábítószerrel hozható összefüggésbe), hanem sokkal inkább a vaddisznókkal kapcsolatban vannak negatív érzéseim. Most már csak kibírom ezt az alig 10 napot még egy konfrontáció nélkül.
Miután hazaérkezem, mentségemre legyen talán szólva,NŐ vagyok, folytatódik a divatnap,ugyanis észrevettem, hogy minden viccet félretéve ,legalább 3 Kg kagylót gyűjtöttünk anyukámmal novemberben, amit lelkesen költöztettem eddig jobbra-balra magammal - ,de úgy érzem most már itt az ideje valamit kezdeni velük. Úgyhogy a hatalmas ötlet Mamitól jön,miszerint ruhákra kellene felvarrnom őket.Mivel előszeretettel készítünk a gyerkőcökkel csigákból, vagy gyöngyökből ékszereket,mennyire csudijól passzolna hozzájuk egy-két egyedi ruhadarab.És mennyire igaza van!Eddig sem volt kérdés,hogy az újdonsült nagymamámat az ég küldte, de mostmár szinte még biztosabbá vált ez a feltételezésem. Kicsit talán akkor bizonytalanodom el,amikor lelkesen megjegyzi,hogy mennyit "kerekedtem"mióta vele lakom.Az én mosolyom pedig ebben a pillanatban fagy az arcomra!Talán a kötelező üldözési mániámat a témával kapcsolatban még a nyugati világból cipelem magammal.mert ugyebár nem stresszelek,eszméletlen finom ételeket eszem,és (még) nem vagyok kövér, úgyhogy nem kell egy pillanatig pejoratívan értelmeznem ezt a meglátást.De higgyétek el, hogy jól sem esik!!
E mellett most már nyugodtan mondhatom,természetesen,megy a munkakeresés,ez annyit jelent, hogy interneten keresztül próbálom eldönteni,hogy milyen pozíció lenne számomra megfelelő egy olyan világban,amelyről igazából több,mint két éve nem sok fogalmam van.Mint azt már nagyon sokszor mondtam, most éppen egy új álomra készülök, és lássuk be ez mennyire nem könnyű,amikor egy hideg-rideg kritérium rendszer szerint osztályozzák az embereket.Persze , azért már van egy-egy foszlányocska,merre lehet esetleg a következő lépés, de nyilván fel kell ülni arra a repülőgépre,nincs mese, hogy megtudjam,merre is kanyarog tovább az én utam.
Az este hatalmas pizzapartyba torkollik, nem ,nem azért mert az olaszok errefelé is hódítanak, de a szigeten NINCS pizzéria, én meg úgy gondoltam,megkímélem Mamit a vacsorakészítéstől és meggyúrom az olaszok egyik leghíresebb nemzeti eledelét. Köszönettel édesanyámnak,aki tonnaszámra hozott ki nekem zöldfűszereket,isteni olasz öntetet tudok készíteni, nem szenvedek hiányt semmiben.Hiszen  semmilyen, általunk ismert zöld fűszer nem található meg, tehát bazsalikom,oregánó,kapor,rozmaring...és még ezernyi nevet sorolhatnénk - hiánytermék. Van helyette megannyi más levélke,növényke,magocska, de annyira bátor nem vagyok,hogy ezekkel dobjam fel az én ízvilágomat.
Jaj,a sütő! Egész pontosabban sütődoboz - hihetetlen találmány, mondjuk szerintem legalább annyira veszélyes is.Nagyobb, külföldi éttermeken kívül ebben a tartományban szinte sehol nem találni  a konyhákban sütőt, viszont ezt az alumínium tákolmányt annál inkább.

Az elv a következő: a dobozt a gázlángra helyezik,és kellő hőmérséketre hevítik - ezt viszont ( gondolom sejtitek) elég nehéz hosszú ideig fenntartani, ugyanis itt a fém melegítésével érik el azt,hogy belül az étel átsüljön,vagyis a gázzal kell játszani,kisebbre venni,majd erősíteni,hogy a hatás legalább valamelyest ugyanazt az eredményt produkálja. Főzésre leginkább wokot használnak, a rizst pedig egy külön erre kitalált rizspárolóban (kozmosznak is hívják az egyik legfelkapottabb márka után) készítik el.Ezen pár dolog segítségével bűvészkedik az asztalra az összes  finomságot: süteményt,levest,tésztát-vagyis tényleg mindent,hiszen kevés háztartás ennél felszereltebb. Az édességről mami már reggel gondoskodott,amíg mi anyagot néztünk Chikával,ő addig kókuszos gombóccal,vagyis bolu kokusssal bíbelődött.Csak nekünk.


Igen,már megint kókusz. Merthogy nekünk itt ebből van sok, no meg banánból ,rizsből, orchideáól, magnóliából ..és nevetésből - de a sütibe csak ez a barna dió kell.A magyar boltokban is fellelhető szárított kókuszunkat igazából öreg kókuszból (vagyis kelapa tuaból) nyerik, miután félbe vágják, szó szerint kidarálják a fehér részt - és ez már csupán egy kevés nedvességet tartalmaz. Ezt a gyümölcsöt már a földről lehet összeszedni, hiszen ez lényegében egy elszáradt termés. Az a gyümi,amit inni-enni szoktunk, még zöld burokkal rendelkezik,és csupán a fákon található,hiszen még nem érett túl,nem rohadt el, vagy nem rágták meg a férgek.Ez sokkal több vízzel rendelkezik (kb fél literrel),és csupán pár kanálnyi hússal,és állagát tekintve ez utóbbi nem is igen szárítható meg. Most az idősődő dió reszelékére van szükségünk, úgyhogy Wahyu, a szomszéd fiú ment el hajnalban begyűjteni nekünk párat. Ő a mi gyümölcsfelelősünk, hiszen pillanatok alatt mászik fára, és van egy egyezségünk vele, minden termés után pénzt adunk neki ( egy kisebb összeget),mert 10 éves kora ellenére tudjuk, nagyon sokat segít a családjának,mi meg neki szeretnénk.
Az est végén a következő a megállapításom: ha ringbe kellene állítani a desszertet és az általam készített főételt, büszkén állíthatom, helyt álltam....de az édesség magasan nyert. A bolu kokusnak ugyanis valami teljesen leírhatatlan légies állaga van. Oké,most már értem,mit értett a drága Mamika azzal,hogy kezdenek gömbölyded formáim lenni,meg is értem ,miért...



1 megjegyzés:

  1. BOLU KOKUS RECEPTJE
    ...HOZZÁVALÓK...:
    5 tojássárgája
    4 tojásfehérje
    250 gramm kristálycukor
    300 gramm búzaliszt
    1 teáskanál szódabikarbóna
    175 cc víz, szóda (Sprite/7Up)
    1 teáskanál vagy tasak vanília
    1 evőkanál kakaópor színezésére
    kókuszreszelék
    ...ELKÉSZíTÉS...:

    1.)15 percig verjük a tojásokat a cukorral,és a vaníliával,majd az előre átszitált búzadarával,szódabikarbonával
    2.)Lassú keverés mellett hozzáadjuk a szénsavas üdítőt
    3.) Forraljunk vizet,ugyanis a kicsi sütiket párolni fogjuk GŐZ felett.Vigyázzunk,víz ne érje majd a finomságokat)
    4.) Miközben forr a víz, a tészta masszából különítsünk el egy csészében 3-4 evőkanállal, azt keverjük össze a kakaóporral, a maradék (fehér színbe adagoljunk kókusreszeléket
    4.)Öntsük a tésztát kis formákba,nagy részben a fehér masszával,kis részben a kakaós színnel díszítve
    5.) 20-25 percig nagy hőmérsékleten pároljuk a süteményeket,anélkül,hogy a fedőt felemelnénk.Vigyázzunk,víz tényleg ne érje a tésztát!Célszerű egy nagy lábasba egy kisebbet illeszteni,vagy egy párolóedényben készíteni.

    VálaszTörlés