Nos, a reggel újabb öt hölgytaggal köszönt be,akik már egy fél napja utaznak, hogy ideérjenek a menyegzőre. Ez pedig nem jelent mást,mint öt teljesen feltöltött okos telefont, ami olyan különös módon működik ,hogy minden lélegzetvétel esetén fotózásra irányul.Ellenem.Ez amúgy egy elég kedvelt helyi szokás - a fehérek fotózása. Bevállalósabbak a kommunikáció kezdeményezéseként telefonszámot vagy facebook címet próbálnak elkérni. (ezen többször elmélkedtem. valószínű, sőt, szinte biztos van egy országos verseny,hogy kinek van a legtöbb ismerőse az egyes közösségi oldalon, vagy a legtöbb telefonszáma nyugatiaktól.)
Vőlegény és menyasszony először a mecsetben köt frigyet, ahová a szűk családi kör kíséri el. A rákövetkező nap ( vagyis ma:)) hatalmas,reggeltől délutánig tartó közös evés-ivást rendeznek , hogy mindenkivel megosszák a jó hírt, és hogy együtt ünnepeljenek. Zene minden esetben van, táncika annál kevésbé. Az ivás szó alatt itt szigorúan vizet, vagy bármilyen más helyi dolgok kell elképzelni - semmi szesz, kérem! Legvalószínűbb, hogy minden ehhez hasonló eseményen szolgálnak fel rujakot, ami chillivel összefőzött gyümölcsegyveleg.Nekem nem kifejezetten vált ez a hmmm...lötty a kedvencemmé,de egy próbát szerintem mindenkinek megér.
Ha valaki az iszlám frigyet emlegeti, nem egy embernek a poligámia jut eszébe - és nem is ok nélkül.
Ugyanis,igaz a rémhír, a férfiaknak igenis lehet több feleségük - mégpedig válás nélkül, az egész csupán pénz kérdése ( ne felejtsük el a lányos háznak fizetendő aranyat,illetve azért lássuk be , néha egy nő igenis pénzbe kerül, két hölgy pedig még többe...). A szigeten, ha az információim nem csalnak a legboldogabb férjnek is maximum "csupán" három felesége van, és az új feleség keresésének általában a fiúgyermek, vagy egyáltalán a gyermekszülés hiánya az oka.
Errefelé a közös életnek két arany szabálya van. Az egyik, miszerint az évek elteltével arányosan az emberek megtanulják az együttélést (így nyilván elég nagy szégyen a válóper, de a Korán megengedi),a másik szerint minél több a gyerek,annál nagyobb szerencse éri a házat.Persze erről most lehetne pro-és kontra vitatkozni, az itteni barátnőm,Dewi édesapjának példának okáért 12 testvére van.És ez egyáltalán nem egyedi, habár manapság azért igyekeznek államvezetés szinten szabályozni és redukálni a gyermekvállalást.
Tehát megérkezünk a menyegzőre, ahol több asztalon is különféle étel van felsorakoztatva. Szinte kötelező elem a " kari kambing" (vagyis a currys kecske) és a rendang (szerintem már ismeritek:)). Már a bejáratnál mindenkit tessékelnek az asztalok felé,mivel enni igenis kötelező.Általában egy ilyen eseményen legalább 1000-1500 fő fordul meg,de senki nem tölt többet egy-két óránál.
Szerencsém van, a zenét Mami egyik fia, Kiki szolgáltatja, aki egyébként a világ egyik legjobb humorú embere, egy igazi egyéniség. Szegény, már napok óta próbál rávenni arra, hogy nekem énekelnem kell,amikor ő játszik, és csak remélni tudom,hogy nem bántottam meg azzal, hogy visszautasítottam a hírességgé válásnak ezt a módját.Miután ma meghallottam Mamit énekelni, nem is bánom,hogy én inkább igenis táncoltam, ugyanis az én 70 éves fogadott nagymamámnak áldott egy hangja van!
Errefelé divat ugyanis a lagzikból karaoke partyt csinálni, vagyis leegyszerűsítve a délutánt,barátunk odamegy,eszik kicsit, csinál párképet, énekel 1-2 dalt,majd hazamegy.Amit eközben a nyugati szem nem lát, hogy emberünk igenis nagyon fontos társadalmi életet él, beszél mindenkivel, kezet fog idősebbel,fiatalabbal,mindenkihez van pár jó szava. ( a kézfogás errefelé mind nővel , mind pedig férfival történő találkozáskor illendő, a kézfogást követően a szívhez érintik a kezüket,jelezvén hogy a találkozással megtisztelve érzik magukat).
Mindeközben az ifjú pár egy szobában várja a vendégsereget, vagyis egész alkalom alatt beöltözve ülnek egy szigorúan tradícionális háttér előtt, és a gratulációkat fogadják. Ahogy azt más ázsiai kultúrákban is feltűnik, a menyasszony kezét és lábát hennafestés díszíti,a fej ék viszont ugyanúgy kötelező elem, mint nálunk a fátyol, azzal a különbséggel, hogy ez legalább 3 Kg-ot nyom!A ruhák színei minden esetben utalnak a család származási népcsoportjára.A vőlegényt ruházatát még egy acehi kard ( rencong Aceh) is díszíti, ilyenkor azért hálát adok az égnek, hogy a magyar nép sokkal pacifistább,és mi nem egy karikás ostorral a kezünkben lépünk frigyre.
Nem tudom,miben rejlik a hosszú házasság receptje, a szerelemben, vagy netalán az előre elrendezett kapcsolatokban,ahogy ez itt errefelé zajlik.Ugyan,ahogy említettem , sem a törvény,sem a Korán nem tiltja a válást, mégsem ismerek egy olyan családot sem, ahol férfi és nő úgy döntene,hogy inkább külön utakon járnak tovább,sőt hangosabb vitákról sem csicseregnek a gekkók errefelé. Megkockáztatom, ha az együttélés olyan széles társadalmi hálóban folyik,mint az iszlám falusi meder, lehet könnyebben megy az alkalmazkodás, és az egymás tisztelete.Nem,még csak meg sem fordul a fejemben, hogy csadort kössek holnaptól,de igenis nagy szemekkel figyelem, hogy én mit tanulhatnék, vihetnék haza ezektől az emberektől. És az emberi kapcsolatok tudománya egy ilyen kincs,ami nekik valahogy van - nekünk meg nincs.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése