Május 5 - Moonwalker a fruiteater

Mindenek előtt tisztázzunk valamit, a vásárlás nálam közel sem életforma, vagy a levegő vétel mellékterméke, de értsétek meg, a pizzát itt nem hozza házhoz a futár (óó..vagy erre pizza sincs?) , és a legtöbb fellelhető élelmiszer..illetve minden egyéb igenis a sziget egyetlen városában van.Szerencsém van,mert a környék, a régió, de az is lehet, hogy az ország legjobb sofőrével mehetek, akivel tényleg élmény utazni, ő nem más,mint Lehman - hívjuk inkább Superlehmannak.Igen,még mindig oldalkocsis motor, vagyis becak a közkedvelt közlekedési járművem. Gyors, praktikus, olcsó...és jól tele lehet pakolni,ami egy ilyen vásárlási túránál közel sem mellékes. Lehmanunk beszél valamelyest beszél angolul, de mással ellentétben én azt mondom velem inkább ne tegye, mert többször estünk már abba a helyzetbe, hogy az indonéz mondatok közé elkezdte a mondanivalóját angolul beszúrogatni, én meg vakartam a fejem, hogy ez most melyik helyi szó lehet.De elfogadom még ezt is, hiszen mindenkinek kell egy kis lehetőség a gyakorlásra..nemde?

A vásárlás elsődleges célja nem más,mint az új mániám: mangó és kuinszi ( ez utóbbi is egy mangó fajta, csak sokkal édesebb). Amíg a kedvenceket szép sorjában belepakolom AZ ÁLTALAM hozott táskába ( már csak azért sem fogok a kelleténél több műanyaggal közlekedni)  a piacon lelkesen ajánlgatják a helyi finomságokat. (csupán nektek megjegyezném, hogy elsődlegesen én büdösségeknek nevezném, ugyanis szerény véleményem szerint nem is rajonganak azokért a gyümikért,amelyek nem büdösek..). Az egyik ilyen a jákafa gyümölcse, vagy angolul jackfruit. Első ránézésre, de még szaglásra is nekem a durian nevű szörnyűség jut eszembe."Nem, köszönöm, nem kérek"..."és meg sem szeretném kóstolni" - rohanok is a fotó elkészülte után arrébb, és hálát adok a sorsnak, a hogy a fentebb említett büdöske( durian ) szezonja majd csak december környékén lesz. nagyon fontos viszont megemlíteni, hogy az itt termű gyümik és zöldségek termesztésekor semmiféle kemikáliát nem használnak fel. így ízük közel sem olyan híres, mint például thaiföldi társaiké, azonban sokkal egészségesebbek. Jól tudom, hogy ez akkor BIOnak számít ténylegesen?
A következő standnál a salak (snake fruit) árus ücsörög önmagában. Ez szintén nagy kedvence sötétebb barátainknak, én meg is hagyom nekik az én részemet. Otthon azt az elvet vallom, ahol nincs légy,azok a termények a frissek, ezzel ellentétben itt nekem gyanús, ha már a légy sem bírja a szagot...



Juhéééé, Sukun. Soha nem ettem még nyersen, sőt, nem is láttam senkit,aki nyersen ette volna, viszont finomra vágva ,olajban jól átsütve (mint ahogy azt teszik nagyon sok mindennel). Amennyiben kicsit vastagabban sütögetik meg, úgy megint csak nem meglepő módon, természetesen cukorral fogyasztják. Édes élet - még így is. Ugyan a piacok roskadoznak a sokféle trópusi és egzotikus gyümölcstől, de a helyi ember elvétve eszik csak ilyesféle dolgokat - nyersen meg szinte egyáltalán nem. Még banánból is sokkal kedveltebb a sült banán bármelyik verziója, mint a majom technológia: vagyis a "pucolom és
                                                      eszem".

Rambutan. Nézzük, ő is egy elég furcsa játéka a természetnek, de talán abban eltér az itt említett vetélytársaktól, hogy általában mi, fehér emberek is szeretjük, merthogy ő nem más,mint egyfajta licsi. A nevében rejlő rambut szócska hajat jelent - ránézésre elég találó,nem?!




De én csak mangóért jöttem, úgyhogy a körkép után már rohanok is tovább ivóvizet venni. Minden házban ivóvíz gép, amely hideg és forró vizet adagol. A víz tartálya 19L-es , ezt cserélgeti és tölteti után minden háztartás. A töltőállomások UV sugárral és szürőkkel tisztítják a vizet, hogy mennyire hatékonyan...erről szerintem mindenkinek meg van a maga nézőpontja. Beteg még senki nem lett tőle, és ez a legfontosabb.Hopp egy tank a becakba! A bevásárló lista következő tétele a kenyérnek nevezett valami. Kellemetlen,semmilyen-édeskés íze van , kicsit olyan mint a legrosszabb sajátmárkás toast kenyér , minimális héjszerkezettel.Hogy teljesen őszinte legyek ez az,amit a kutya sem esz meg magában , pedig a fehér emberfélékre,mint rám léptem-nyomon ezt tukmálják. Köszönjük, mi inkább maradunk a rizsnél,vagy a diétánál. Van azonban egy érdekes készítményük,amivel még ez a borzadály is emberi fogyasztásra alkalmassá tehető,ez pedig nem más,mint az abon. Boltban kapható, fűszeres, szárított , hajszálvékonyra darabolt húsról beszélünk - inkább húshálóról , és tényleg elég ízletes ízt ad bárminek,amihez felhasználják.

Mivel elég sokat időztem vásárolgatással, nézelődéssel, ideje hazaindulni, főként egy jó kis mangósalátát enni( összedarabolt mangó,kuinszi és kókuszreszelék...nyammmiii). A délután folyamán teszünk egy hatalmas  sétát, ami szerintem mindig elég viccesen néz ki, ahogy megyek elöl, mint a mama kacsa, és totyognak utánam a csibék. Viszont örülök neki, ha ilyen rövid időre is, de egyáltalán kimozdulnak. És cseppet sem bánják, ha a négylábú rosszaságom is csatlakozik hozzánk, sőt néha ők maguk is hívják.

Ismételten magrib, vagyis az esti ima után érünk vissza.Egy bácsika hevesen mutogat, hogy menjek imádkozni, ha nem nézzük az öltözékem hiába tisztelet tudó még itt is, de nem megfelelő ilyen célra..és egyébként is KERESZTÉNY VAGYOK! Ahogy ezt kimondom,látható a csalódás..próbálok mosolyogni, és tovább menni. Lassan sötét van,úgyhogy előkészítjük a rágcsálnivalókat,és kiülünk..mert következik az attrakció . ( a "kiülést a házunk előtti részre értsük..még véletlen a dzsungel közelébe,mert errefelé a sötétség mértéke, és a vaddisznók bátorsága valahogy pont egyenesen arányos).

Teljes izgatottságban vártam - sőt, vártuk- a szuperhold eseményt, hiszen már a megelőző napokban rengeteg képet mutogattam itt körbe mindenkinek, hogy mire készüljenek: kilométer nagyságú holdat, és minden mást,amit egy kép keresőben csak találhatunk. A hold kulcs fontosságú sz iszlám vallást tekintve, eredeti naptárukban holdhónapokat számolnak Ugyan a várakozásokat lássuk be az élmény közel sem múlta felül, de a az együtt töltött idő, a viccesnél viccesebb ( bocsánat., rémisztőnek szánt..) szellem történetek, és az ezernyi csillag elő-elő bukkanása a felhők mögül szerintem tényleg felejthetetlenné tette az estét. Valahogy,ahogy így mindannyian,kicsik, és még kisebbek az eget kémleljük eszembe jut, miért kellenek ilyen események,hogy néha csak megálljunk és felnézzünk az égre? Többször is lehetne meg-megállni, és csak felnézni, megszámolni a csillagokat, vagy egy műholdat keresni..bármi. Az élet több,mint,ami szemmagasságban elénk tártak,különben is, nemcsak a szemmagasság,hanem a látószög, a kialakult világ mögöttünk mindenkinél más-és más. Megéri néha összevetni ezeket. Egyszer egy filmben hallottam a kifejezést. " az igazság egy verziója", amit akkor hülyeségnek tartottam, jót nevettem rajta.  Azonban ma megértettem pont az én kis társaságomon keresztül, hogy az én igazságomat és valóságomat az elmúlt 28 évem minden egyes pillanata formálja,így ha figyelmen kívül hagyok, vagy mást látok, szűrök ki a környezetemből,azt a magammal hozott dolgok miatt teszem én,és teszi ugyanúgy mindenki.
Én perceken keresztül valami eszméletlen csillagászati dolgot kutattam az égen, amíg a körülöttem lévő törpik ( ne is kérdezzétek,miért nem alszanak este,maradjunk annyiban,hogy indonézek - ez lassan egyenértékűvé válik az éjjeli bagoly kifejezéssel) a denevéreket keresték, hogy melyik banánpálmán lakomáznak, vagy hány repülőt lehet az égen számolni egy perc alatt. Mindannyian jól éreztük magunkat, akár volt óriás hold, akár nem - az élmény sokkal nagyobbnak bizonyult. Hogy lesz-e földrengés, vagy bármilyen természeti katasztrófa ennek következtében  - van nézőpont,miszerint a szuperhold kedvez az extrém méretű sorscsapásoknak -, jobb, ha a jövő zenéje marad,mára maradjon meg ez az élmény.