Április 29 - Cuci,Nyuci,Bersih--vagyis suvickolunk

Egyszer hallottam egy csodálatos idézetet,miszerint "Nem azért alszom sokáig,mert lusta vagyok, hanem mert sok álmom van.."( akinek esetleg így jobban ismerős, hiszen egy ilyen kanapé még emlékezetesebbé tehet egy ilyen mondatot: http://www.demotivalo.net/view/73647 ). Az ilyen napokra,mint a mai ez nagyon is igaz,mivel a felébredés több részben (sem ) sikerült egészen fél kilencig. Láttam,kissé borús az ég, így olyan jó volt csak a tenger morajlását hallgatni, és szundizni méééég egy picit.

Akkor jöjjön a mai nap az,amit már olyan régóta halogattam az elmúlt napokban: a takarítás - mégpedig helyi módra. Amit legelőször is leszögeznék, semmiféle elektrotechnikai eszköz nem áll rendelkezésemre ebben a feladatban, vagyis nyugodtan felfoghatjuk az egészet némi természetes aerobic edzésnek.

Első lépés: mosogatás. A falu egyik háza ( még egyszer a megnevezés: pondok) sem rendelkezik bekötött vízzel. Városi gyerek, itt nem csak a meleg vízre gondolok, hanem egyáltalán, bármilyen hőmérsékletű,folyékony halmazállapotú H2O atomra).Vagyis a vizet házon belül, vagy egyes esetekben kívül felállított kisebb-nagyobb medencékben (bak) tárolják. A vizet vagy vízzáró réteg alól pumpálják fel, vagy tonnánként veszik, így jut el a medencékbe. Előbbi esetben a víz ívóvíz minőségű s akár, de sajnos sem a tárolás,sem a csövezés nem teszi lehetővé a későbbiekben a fogyasztását.A mosogatáshoz ( és minden máshoz) a vizet így vezetik egy csapon keresztül a vödörbe a konyha mosogatásra kinevezett részébe, ahol nincs mosogatótálca, az egész folyamatot a földön végzik, guggolva ( hozzátenném,olyan egyenes háttal,amilyet bármikor megirigyelnénk), esetleg lavórók segítségével. Ismételten megjegyezném,sem forró,sem meleg víz nincs, vagyis az olaj..és minden más hisztérikus cucc eltávolítása igenis a kézügyesség és a türelem játéka.Valahogy mégis meg lehet oldani hatalmas mennyiségű víz, villamosenergia... - vagyis mosogatógép nélkül is!
Akkor ez most már nem képzi kifogás tárgyát,ugye?
Utána jön a lecsöpögtetés, és az elpakolászás. Nekem ez a folyamat a legkevésbé szimpatikus. Ha nem lennék olyannyira ellene a gyerekmunkának, már régen fizettem volna valamelyik kis szomszédomnak, hogy tegye meg ezt nekem,mivel az összes edény a földön van egy bivaly nehéz ibrikben, és természetesen mindent olyan másfél méter magasságban kell különböző polcokra elhelyezni. Az egész olyan általános iskolás torna óra feeling, guggolás-felállás. Mondjuk úgy,akkor ma ledolgozom a felesleges plusz kalóriát a tegnapi plasztik brunch-unkból ( tudjátok, a pattogatott kukorica és a mű milk shake).

Következő etap, kedves versenyzőink, a ruhamosás. A víz...még mindig nem bekötött - így a mosógép 1 szilvi-erővel működik. ( amúgy hozzátenném, még ha lenne is víz bekötve, az áram a szigeten olyan mértékben ingadozik, hogy minden létező technikai dolog rövid életű errefelé - igen , a 2 év alatt én pont a második laptop akksimat gyilkolom , a jelenlegi max időtartam ,amit egy feltöltéssel bír 45 perc. No comment.) Természetesen pont annyira voltam élelmes szennyesek terén,mint egy banán, vagyis az egész heti ruha adaggal van randim.Akkor vegyük a hozzávalókat:
1 nagy vödör
1 adag öblítő (mindenféle kokkolínó macit K.O-val hazaküldő illattal)
1 adag folyékony mosószer ( kifejezetten kézimosáshoz)
1 dörzsi szivacs
NAGY ADAG KITARTÁS

A folyamatleírástól megkímélek mindenkit, mondjuk annyit, sokban nem tér el attól,amit nyugodtan a fantáziátokra bízhatok.

És hipp-hopp, már lassan dél is van, úgyhogy akkor gyorsan elkészítek egy mie gorenget, vagyis sült tésztát.
Az egész étel elkészítéséhez nem kell egy Stahl Juditnak lenni, semmi ördöngösséget nem igényel...deeee, a főzésig most nem is jutok el,mert a sütéshez előkészített olajat sikerült kiöntenem a konyha csempéjére.
Jaaaaaj.
A csillagok állása szerint ez nem jelent többet,mint egy konyha felmosást.
( a víz és az olaj takarításának hátterét már ismertettem...itt ne feledjük, lényeges szempont).
Akkor babám, térdre-imára, vagyis suvickolásra. Ugye,milyen érdekes az,amikor az olaj és a víz még véletlen sem keveredik egymással, bármiféle habzó cuccot próbálok elegyíteni hozzá.
Miután legalább már csak az olaj foltokkal küzdök 20 perc után, eszembe jut egy jó kis magyar trükk, az ecet - hát ide vele. Bár, így már úgysem úszom meg az egész konyha feltakarítását, akkor már miért ne legyen tényleg szép és csilli-villi? merthogy a jó öreg praktika beválik!!!
Fáradtan ugyan,de mi tarthat vissza egy gyors ház-átsepregetéstől?
Mivel a porszívó ugyanúgy a kihalt állat fajok közé tartozik,mint bármi ,amire ma szükségem lett volna,így a szőnyegek is a kézi masszázst élvezik.És még áramszünet is lett hirtelen. Még jó, gy nincs porszívó..mihez kezdenék áram nélkül egy porszívóval?

Akkor, új kör, új izgalom, enni-kék, vagyis hol van a sült tésztám? Másodjára végül sikerült elkészíteni, már majdnem befejeztem,amikor hatalmas csirkekrákogásra lettem figyelmes. Kinyitottam az ajtót, és azt látom, a kertünkön keresztül vonaglik egy hatalmas biavak (watermonitor lizard, vagy magyarul a sárkánygyíkok egyik fajtája), még csibe pelyhekkel a szája szélén. Vagyis, már ő is túl van az ebéden. Álljon meg a menet!EGY SÁRKÁNY VAN A KERTÜNKBEN!!!Ennek is egy feje van,de valahogy nem úgy tűnik,mintha ő lenne Süsü - vagy itt ennek a szörnyinek a marketingje a rosszabb? És.. elkezdett hezitálni. Mi van?? Nem akar továbbmenni??
Még jó, hogy megérkezik a szomszéd egy légpuskával...megjegyzem, van olyan ember errefelé, aki örömmel fogyaszt egy ilyen...lényt.Hmm..mindenkinek gusztusa kérdése - én meghagyom az én részem az ínyenceknek.

A délután folyamán banánt és kókuszt keresünk. Végre kihasználva a dzsungel közelségét,kis barátunk, Wahyu kérdés nélkül mászik fára, hogy ledobáljon pár kókuszdiót nekünk. Kövekhez dobáljuk a gyümölcsöket,hogy megrepedjenek, így szürcsöljük ki a friss kókusztejet.Amikor kiürült, megint földhöz dobálás, hogy szétnyíljon, és kézzel kaparjuk ki az ízes fehér húst.Persze, valahonnan előkerül egy hatalmas macete kés is (Pisau Aceh, az érdekessége az,hogy , ha jól értettem felniből készítik...) , de addigra már túl vagyunk a rágcsáláson. Mivel errefelé az a fiatal kókusz,amelynek még rengeteg teje van, sajnos kevés hússal rendelkezik. Nem lehet minden tökéletes...de a friss kókusz majdnem az:)

Banánt hazafelé jövet, vicces módon a házunkhoz legközelebb eső pálmáról vágunk, körülbelül vagy ötvenet egyszerre. Ekkor még zöld színűek, az általunk ismert ragyogó sárga színt vágás után érik el ... remélhetőleg pár napon belül itt a konyhánkban:) ( na jó, a fán is megsárgulna, ha nem jönnének olyan fehér majmok,mint én,hogy türelmetlenül leszüreteljék...). Viszont nézzétek,milyen szép virága van a      banánpálmának, helyi neve "jantung pisang" Állítólag még ezt is felhasználják főzéshez: szószokat készítenek vele kókusztej alappal, vagy egészen egyszerűen megsütik a virágot. Ki hallott már ilyet?

Ezek után, nem meglepő módon élvezem a lassú vasárnap minden percét,és készítünk Dewivel egy gyümölcs salátát.Vagyis én gyümölcs salátát, ő papaját eszik cukorral és lime-val. Olyan isteni ez,amikor úgy érzem,hogy a nyár van a számban (igen , nyár..nemcsak nyál..)!! Úgy érzem,mintha  a gyümölcsöknek nemcsak teltebb ízük lenne,hanem illatuk is.Egyszerűen leírhatatlan.
Nachos, az öt hónapos szívDOGlesztő is csatlakozna a délutáni vitamin partihoz, ha megenné bármelyik gyümölcsöt is, de nyilván más tálján minden sokkal érdekesebbnek tűnik Hosszas tesztelés után a banán az egyetlen ,amelyet ímmel-ámmal megeszik.Amúgy az helyi iszlámok a kutyát kafírnak, vagyis tisztátalan állatnak tartják - ez annyit jelent, hogy a malacnál talán eggyel jobb csak a szemükben.( A helyi hiedelmek nem mindig teljesen egyeznek az iszlám vallás tanításaival. Más tájakon nem ritka, hogy iszlám vallású nők vagy férfiak kutyákat tartanak nem csak haszonállatnak,hanem házi kedvencként. Itt nagyon sok a köznépi hiedelem, illetve a kutyáktól való általános félelem) Nem érhetnek hozzá, ha ez mégis megtörténik hatszor kell mosniuk az érintett területet, hetedjére pedig földdel kell átdörzsölniük.

Ezért is meglepő és furcsa, hogy Nachost velem együtt kérdés nélkül befogadták.Nem viszik természetesen túlzásba  a nagy kutya-ember barátságot, de szerintem magukhoz képest igenis hatalmas lépést tettek meg ezzel,amit nem győzök értékelni. Azért akkor mindig sokat nevetek,amikor hívják a kis bolhabuszt, aki erre fejvesztve rohan, neki csúszna a lábainknak, úgy ahogy hozzám szokott rohanni, szomszédaim meg hirtelen a kutya megérkeztével rohanni kezdenek, nehogy hozzájuk érjen Nachos:)

Mamikám ma sem jön haza sajnos, talán holnap....