Április 27 - A visszaszámlálás elindul

Itt van ez a furcsa érzés, ami először,legyünk őszinték,nyomasztott, most valahogy felszabadít: a repülőjegy Jakarta és Budapest között. Kicsit olyan érzés ez,mint amikor tudod,hogy valami jó dolog véget fog érni..de nem tudod mikor. Hát én már tudom. Nos, nézzük a jó oldalát, még ha meg is vannak számlálva itt a perceim, legalább én osztom be őket:) Ismét egyedül vagyok, úgy értem a szívemben is elengedtem a múltat,és lefogadtam, hogy minden, ami volt az formált azzá,aki vagyok,és minden egyes pillanatnak csak hálás vagyok,és nem kérdés, hogy ugyanígy élném meg..még a fájdalmat, a kételyt és az őrületet is. Ekkora béke már régen töltötte el a szívemet.Furcsa érzés is ez.  Eredetileg kényszermegoldásból egy hete egy idősebb nénihez,Mami házába költöztem, aki a környéken az egyetlen nemhogy nem iszlám, hanem keresztény néni. Aki még emlékszik, párhuzamot vonhatnánk a régvolt Szupermami, és az "én Mamim" között. Mert úgy érzem,életem egyik legjobb útja volt,ami ide vezetett. Egy pici falurészecske, még kisebb utcácskájában lakik,ahol elvétve néhány másik ház, a tenger , és a dzsungel vesz minket körbe. A ház autentikus, de még az én szemszögemből is mondhatjuk, hogy tiszta... És ugyebár a társaság. Mami portugál felmenőkkel rendelkező jakartai temperamentumos hölgy, a fia, az 52 éves Kiki, aki az ország másik feléből van errefelé hosszabb látogatóban,és ő az is ,aki férfiként hetente többször halászni megy a tengerre nekünk.Itt az ideje,hogy megemlítsük a többi házban lakó gyereket ( összeszámolni sem tudom mennyit),akiket, ha tehetném,mind örökbefogadnék.Mindannyiuk a mi mércénkkel mérve szegény, hátrányos helyzretű gyerek, de higgyétek el, többet lehet tőlük tanulni,mint a legtöbb XI. századi lifecoachtól - bocsánat, senkit nem szándékozom ugyan pejoratíven megítélni. Mivel az én időm ( ugyebár - szép nyugati életmérce: IDŐ )  már nem oly sok errefelé, így kezdek én is visszabújni a magyar szilvibe. De nem hiányzott nekem! Már viszket a talpam, hogy jaj, mennyi mindent KELL csinálni,mielőtt visszamegyek.  A mai nap, péntek az itt iszlámok "szent" napja,vagyis a hét legfontosabb napja. Egyben a mai nap az is,amikor az éves felmérések után végre megérdemelt szünidejüket kezdhetik a felső éves diákok - az én kis cimboráim. így Dewivel elindulunk fél 7-kor napfelkeltét nézni a sziklákra. Eszméletlen meleg van...lehet, a nap legforróbb pontja hajnalban,vagy az én tolerancia szintem alacsony még ebben az időpontban? A napot sokáig pára és felhő takarja, azonban egyre több halat látunk így közel 10 m magasból a kristálytiszta vízben. Mint ahogy mindig, most is elámulok,mennyi szín van errefelé!Csoda kis álomvilág ez, a maga lelassult életével.A furcsa az,hogy ugyan már világos van, mégis hébe-hóba lehet látni plaktonokat, mint foszforeszkáló buborékokat úszni a víz tetején. Mindent az élet tölt be. Még a temetést is  - még ha igen morbid módon is hangzik. Míg mi sipsz-supsz eltemetjük,megsiratjuk szeretteinket, addig helyi barátaink nemcsak a temetéskor (amely szélsőséges esetekben akár hét napig is tarthat) , de a temetés utáni 40. napon is összegyűlnek és emlékeznek,imádkoznak az elhunytért. Együtt esznek, de mégsem a sírásról,hanem az életről és az élet méltatásáról szól mindez.Nem is tudom,hogy ez hogyan jutott eszembe mindez. Ahogy hazaérünk, édes drága mamink krumplikrokettel vár minket - ez nem sokban tér el az otthon fellelhető hasonszőrű versenyzőtől, csupán annyiban, hogy a néni zöldségekkel turbózta még fel nekünk. Értem én, hogy híznom kell, de ha így haladok,minden viccet félretéve túlsúllyal érkezem a budapesti Liszt Ferenc repülőtérre...és itt nem csupán a csomagjaimra gondolok. Dewi kisebb-nagyobb megszakításokkal, de a mai napot velem töltötte. Keveset beszéltünk ugyan, de olyan szeretet árad ebből a 14 éves lányból, hogy az hihetetlen. van egy gondolat a fejemben, ha ez a lány Európába születik, teljesen más élet vár rá. Persze , ezeket a bagatell mondatokat el lehet lőni jobbra is ,meg balra is..de sokan tényleg nem értékeljük, hogy mekkora lehetőségeink is vannak már születésünkkor egy civilizáltnak kikiáltott országban. Hát,legyen akkor hivatalos, a mai nappal elindult a visszaszámlálás,hiszen pontosan 40 nap múlva elindulok egy másik kontinens felé - és ezzel lezárok itt egy fejezetet az életemből. Egy olyan fejezetet,aminek a sorait még mindig írom - So,let's  get the party started :)